2016. január 27., szerda

Művész

A cím brutálisan béna. Bocsánat érte. A történet a Bizzarium oldalán meghirdetett pályázatra készült, ahol nem ért el sok sikert, bár ezen nem is lepődöm meg igazán. Horrort kellett volna írnom, de ez... ez nem igazán lett horror. Mindenesetre remélem tetszeni fog nektek.
MŰVÉSZ 

Tisztán látja a mellette heverő nőt. Festett szőke haja gubancokban terül szét a mintás párnán. Vastag ajkain a rúzs teljesen elkenődött, púderezett arcán fekete csíkok húzódnak a  könnyektől. Az egyik szemén a műszempilla már majdnem teljesen lejött. Nevetségesen fest. Szánalmasan. Nyakát véraláfutások tarkítják az ócska bizsuja helyett. Mikor letépte róla az ékszert megvágta a vékony bőrt. Már nem vérzik. A csipkés melltartó két számmal nagyobb a szükségesnél. Teste többi részét néhol megkopott tetoválások fedik és egy takaró. Illik a párnához. A kiürült injekciós tű a hasán hever. Minden cseppet elhasznált a biztonság kedvéért. Túladagolás, ez lesz a halál oka. Gyilkosság és művészet. A lehető legigazibb önkifejezés. Embertől, emberből, embernek. Előre tudja, hogy utóbbit mások nem fogják meglátni. Ostobák!
Ádám kisfiú volt, mikor rájött, hogy valami nincs egészen rendben vele. Nem érezte jól magát másokkal. Idegesítették őt. A hisztiző megnyilvánulások, a buta mondókák, gyerekes játszadozások és nevetgélések. Sosem értette meg őket. Hosszú ideig tartott, míg egyáltalán felismerte az érzelmeket. A boldogságot, szomorúságot vagy a dühöt, s még egy tucat teljesen felesleges dolgot. Őt messzire elkerülték az efféle hangulatingadozások. Ha nagy ritkán érzett is valamit azt sem túl mélyen. Csak pillanatnyi elmezavar lehetett, ami hamar el is illant. Aztán kezdett rájönni, mit kell tennie ahhoz, hogy szórakozzon. Ekkor tudatosult benne, hogy nem vele van probléma, hanem a világgal. Csakhogy ezt senki nem értette volna meg körülötte.
Tíz éves volt, mikor kitalált magának egy Mumust. Valakit, aki által képes elválasztani a társadalom által elfogadott és elítélt dolgokat. Egy lényt, ami által többé válik, mint mások. Egy férfit, akiről senki sem tudhat rajta kívül. Erre való az egészségálarca. Megtanult normálisan viselkedni. Ha mások boldogok, akkor ő is boldognak mutatja magát, ha valaki szomorú, úgy tesz, mintha sajnálná. Tökéletesen elsajátította a kötelező emberi illemet, amit elvárnak tőle.
Ádám figyelme ismét maga mellé terelődik. Még érzi a nő félelmét. Az elégedettség egészen a húsába, a csontjaiba hatol. Az adrenalin végig fut az erein, szinte szikrázik tőle a bőre. Úgy szívja be a levegőt, mint fuldokló utolsó lehetőségét az életben maradásra, mintha az olcsó parfümön keresztül is átsejlene a rémület édeskés illata. Úgy érzi, végre elemében van. Az őt összetartó izmoknak és inaknak végre értelme van, a szíve nem csak pumpál, hanem életben tart.
Mumus is vele van. Kétméteres alakja elterül székben. Fekete haja egészen a válláig ér. Sápadt bőre szinte világít a homályban, átsejlenek az erei. Nyakán néha kidagadnak az inak, miközben várakozik. Még mindig a nőt figyeli. Világoszöld írisze szinte egybeolvad szeme fehérjével. Teljesen kitágult pupillája, fekete lyukként issza be a látványt. Gyönyörködik.
Könnyű dolguk volt Juliannával, Ádám úgy emlékszik, így hívják. A nő szinte felkínálta magát a fiatal fiúnak. Még az sem érdekelte, hogy alig töltötte be a tizennyolcat. Ádám pedig csak mosolygott, bólogatott és bókolt. Hagyta fecsegni az asszonyt, aki szinte az egész életét elmondta neki alig néhány óra alatt. Biztosan újdonság volt egy prostituáltnak, hogy figyelnek rá. Egy darabig. Aztán a fiú rávette, menjenek a nő lakására. Julianna még kávéval is megkínálta, amit Ádám megjátszott udvariassággal elutasított. Szórakozni akart. Csakhogy törékeny partnere egészen mást értett szórakozás alatt. Arra nem számított, hogy a szinte még kamasz fiú akkor élvez igazán, mikor a másiknak fáj. Mikor a másik fél és belehal.
- Drágám – mormolja gúnyos gyöngédséggel Ádám, ahogy ujjai közé csavar egy szőke tincset.
Arra gondol, kicsit még életben hagyhatta volna. Ritkán leli örömét ennyire egy nő társaságában. Egy nőben. A testében. A jajveszékelésében. A kalimpálásában. S most először a halálában.
Mumus mocorogni kezd. A szék halkan nyikorog. Kezdi unni magát, s ez sosem jelent jót. Ha ő és Ádám unatkoznak annak mindig meg vannak a következményei. Ez mindig problémát jelent. Másoknak.
Apró csínytevésekkel kezdődött minden. A szülei úgy gondolták, még gyerek. Ez természetes. Aztán mára már nem foglalkoznak vele, hiszen kitűnő tanuló. A testvérével rendesen viselkedik. Ő a tökéletes gyerek: okos és illedelmes. Ugyan ki hinné, hogy egészen más lakozik benne? Szerintük a két kandúrjuk is véletlenül pusztult el. Csak Ádám tapasztalta meg, hogy nincs kilenc életük. Miatta egy egész sem adatott meg nekik, nemhogy kilenc. Azóta húga hörcsögöket kapott, akikkel inkább nem foglalkozik. Nem mintha többre tartaná azt a két szerencsétlen állatot, mint a macskákat vagy esetleg az embereket, de tudja, hogy nem szabad szomorúvá tennie a testvérét. Ezt az évek során megtanulta. Sosem bánthatja Annát.
Ádám néhány percig még mozdulatlanul fekszik. Kiélvezi a hatalmát. Megtehette volna, hogy nem veszi el tőle az életet, de másképp döntött, s most képes rá, hogy újat adjon neki. Úgy gondolja, jót tett Juliannával. Nem fogják többé fölösleges érzelmek gyötörni, nem fecseg több esztelenséget. Ő segített neki, hogy jobb legyen. Ez az ő ajándéka. Amíg élt idegesítő volt, csak egy ügyetlen lotyó. Most már művészet lesz. Erre a Mumus nélkül nem lenne képes. Ezt esendő, érzelmes emberként nem tudná megcsinálni.
Újult erővel kel ki az ágyból. Gondosan letörölgeti magát, majd felöltözik. A pólója kicsit összegyűrődött, de ez legyen a legnagyobb baja egész éjszaka. Különben is, Julianna sokkal rosszabbul fest. Egyelőre. Miután elrendezi magát figyelme ismét a nőre terelődik. Ideje kicsinosítania. Csakhogy ez nem megy olyan gyorsan. Dereka alatt a takarón sötét folt éktelenkedik, a vizelet szaga egyre érezhetőbbé válik. Ráadásul saját nyoma is a másik bőrét piszkítja. Márpedig Ádám nem hagyhatja, hogy a nő ilyen módon teljesedjen ki. A vékony testet beráncigálja a fürdőszobába. Lemossa, beparfümözi, ismét kisminkeli. Még a haját is kifésüli. Sokkal szebben néz ki, mint életében bármikor. Egy darabig elgondolkodik, hogy felöltöztesse-e, de aztán elkezdi idegesíteni a meztelen női test látványa, így a ruha mellett dönt.
Mumus felnevet, mikor megpillantja a fehér anyagba öltöztetett testet. A nyári ruha egyáltalán nem illik az őszi éjszakához, de mindketten úgy gondolják, hogy ez már nem számít. Még hangosabban nevet. Olyan a hangja, mint a smirgli. Ádám szájpadlása viszketni kezd tőle.
Elkezdheti a terv utolsó részét: alkothat.
Ádámnak korán el kellet sajátítania a megfigyelés képességét ahhoz, hogy utánozni tudja az emberi normákat. A legkisebb részleteket is könnyedén észreveszi, és ezt az előnyét ki is használja másokkal szemben. Emiatt gyerekjáték volt az elmúlt hetekben kiismernie a környezetét. Néhány hónapja költöztek Székesfehérvár egyik kertvárosi részébe, ez az idő pedig bőven elég volt neki, hogy mára már pontosan tudja, hogy a környező lakásokban mikor mennek aludni, s miképp jut el a lehető legészrevehetetlenebbül az öreghegyi bányatóhoz. Annyit foglalkozott a terv gyakorlati részével, hogy akár vakon is képes lenne eljutni a céljáig.
Ismét érzelmek áradnak szét benne, mikor elkezdi végrehajtani elképzelését. Szinte látja lelki szemei előtt a kész művet, ami arra ösztönzi, hogy még gyorsabban, még pontosabban végezze a dolgát. Előre tudja, hogy fantasztikus lesz, s nem is téved. Szinte sosem téved.
A raklapból feljavított tutaj tökéletes arra, hogy fenntartsa Julianna testét. A végtagjait kifeszíti. Köré vastag gyertyákat szögel, hasára pedig egy tökéletesen kifaragott tököt erősít. Ajándék október harmincegyedikére. Julianna sosem volt ilyen gyönyörű. Még a haját is gondosan eligazgatja, mielőtt útjára engedi az apró tóban. Ez a legszebb dolog, amit valaha látott. 
Julianna általa teljesedik ki igazán. Ádám miatt méltóbb valami másra, valami sokkal jobbra és nagyobbra, mint amit a nő élete során elérhetett volna. Ő a megváltója.
Néhány percig még gyönyörködik a művében. Julianna gyengéden ringatózik a sötét vízen. A gyertyák lángjai lassú táncot járnak az apró test körül. A hasán lévő tök széles mosollyal viszonozza Ádám pillantását. Még a dísz világító szemeiben is elégedettség látszik.
Már csak annyi a dolga, hogy eltüntesse a nyomokat. Mindent elrendez maga után, majd névtelenül értesít néhány szomszédot. Az emberek hamar kiérnek a tóhoz, aztán még többen, mikor a hír körbejárja a környéket. Ádám csak később furakodik a tömegbe, s megjátszott kíváncsisággal, majd borzalommal kémlel körbe. Az emberek arcán döbbenettel vegyes rémület jelenik meg. Sugdolózni kezdenek, néhányan még el is sírják magukat. Ádám nem érti őket. Komolyan senki sem veszi észre a nyilvánvalót? Azt a csodát, amit általa és Julianna által végbement? Ez művészet, miért ilyen vakok rá mások?
Egyedül Mumus áll mellette teljesen elkápráztatva. Szemeiben gyönyörűség csillog, s mellkasa büszkeségtől dagad, mikor lenéz Ádámra.
Ez a legelső alkotásuk. A következőnek még csodálatosabbnak kell lennie.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Brigi!

    A várt brutalitást inkább egy teljesen más megvilágosításba helyezted és arra fektetted a hangsúlyt, hogy mutass egy lehetőséget, mi játszódhat egy gyilkos fejében, amivel sokkal érdekesebbé tetted számomra a fiú történetét.

    Ha ez számít, az én tetszésemet elnyerte. :)

    Ena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ena!
      Örülök, hogy tetszett és annak is, hogy sikerült más szemszögből mutatnom egy gyilkost, pontosabban egy pszichopatát.
      Köszönöm, hogy írtál! :)
      Xoxo.Bri.

      Törlés