2016. február 8., hétfő

Semmi

Hirtelen felindulásból írt angst. (Bár a legtöbb történetem az, szóval biztos nem okozok vele meglepetést.) Stucky, de inkább csak Bucky és a szavai, vagyis azok hiánya.

SEMMI

A szöveg fogalma: A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége, egymással összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egész.
James Buchanan Barnes emlékszik, hogy régen képes volt ilyenre. Nem is kellett gondolkodnia. Szövegek és mondatok egész garmadája sorakozott a fejében. Olyan egyszerű volt. Olyan természetes. Rengeteg gondolata teljesen felesleges volt, mégis kimondott szavakká változtak és fontossá váltak. És Steve értette őket; a félmondatokat, az alig elkezdett szavakat, pillantásokat és apró, alig észrevehető mozdulatokat. Két test voltak egy gondolattá és lélekké olvadva. Akkor is, mikor több ezernyi mérföldre voltak egymástól, s talán még akkor is, mikor egy egész élet választotta el őket. Bucky ezt mindig érezte. Mindig csak ezt; a vágyat, hogy valaki végre megértse fájdalmas nyöszörgéseit, veszett ordításait és szenvedő tekintetét. Tudta, hogy volt valaki. De Steve nem volt sehol, s út közben Bucky is elveszett. A gondolat és a szöveg semmivé lett régi életükkel együtt. Tőmondatok maradtak, rövid, lényegre törő válaszok és bólintások.
Tél Katona
Bucky
Amerika Kapitány
A férfi a hídról
Mindig melletted
Bucky

Steve

Steve

Steve

Steve szerint ő Bucky. Nem olyan, mint a régi, de még mindig Bucky. Csakhogy Bucky szerint – vagy Tél Katona szerint, még nem tudja eldönteni – ő most sérült. Meghibásodott. Nem képes a szövegre. Gondolatok tódulnak fel a fejében, de szétfoszlanak. A halántéka lüktetni kezd, a torka összeszorul, ajkai némák maradnak. Üres gondolatok. A semmi. Annál is kevesebb. Ő pedig vergődik, ordítani akar, érzelmeket akar mondatokká formálni, s hangosan kimondani őket. Annyira vágyik rá, hogy az egész teste belesajdul, de ez mindennél nehezebb küldetésnek bizonyul. Életek őrlődnek le benne hangtalanul, miközben ő maga is szétmorzsolódik. Steve pedig nem érti, csak sejti, de ez nem elég, mert Bucky retteg, hogy gondolataival együtt egyszer ő maga is semmivé lesz.

4 megjegyzés:

  1. Átadtad az utolsó félelméig mindent, amit érez. Éreztem a torkomban a szorító rettegését, a gyomromban a görcsös viszolygást, hogy ő sem érti. Nem érti, és amit nem ért, attól fél.
    A képekben leírt kapcsolatuk pedig páratlan volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is; küldök egy hatalmas-hatalmas ölelést, amiért olvastál és kommenteltél és fantasztikussá tetted a napom! <33
      Külön öröm nekem - öröm, öröm, öröm, annyiszor írtam már, hogy jaj -, hogy átjött ennek a történetnek az érzése, mert hirtelen felindulásból, saját érzelmekből írtam, így ez különösen sokat jelent nekem.
      Köszönöm!! <3:)

      Törlés
  2. Na akkor most találkozik a két Tél egy hétfői napon (Csillagpor utalás, valaki...?), és a másik is elmondja a véleményét.
    Én még csak most ismertem meg a blogodat, és úgy döntöttem, a Semmit olvasom el először, mert buta, önsanyargató lény vagyok én.
    "De Steve nem volt sehol, s út közben Bucky is elveszett."
    Imádtam. Féltem közben, és szomorkodtam, és nem értettem, mert Bucky sem értette, de boldog voltam, mert tudtam, hogy Steve ott van neki, hogy Steve segít, mert Steve, az a drága lélek, aki bármit és mindent megtenne Buckyért, és ketten legyőzik a semmit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zima!
      Először is köszönöm, hogy írtál, másodszorra pedig örülök, hogy tetszett ez a kis zavaros, feldúlt szösszenet. Annak is örülök, hogy átadja azt a zűrzavart és rettegést, amit közölni akartam a sorokon keresztül. Nagyon sokat jelent ez nekem.:)
      Xoxo.Bri.

      Törlés