2016. április 4., hétfő

Elfeledett múlt • 1. Fejezet

Frostiron. Két részes. A történetet ez a kép (itt) ihlette (kevesebb köze lett hozzá, mint eredetileg képzeltem, de attól még innen indult az ötlet). Loki amnéziás, Tony befogadja (mert őrült és szereti, ha gondjai vannak). 

ELFELEDETT MÚLT
Első Fejezet

Tony alig hisz a szemének, és alig áll a lábán, mikor az asztalra dob néhány dolcsit a számla mellé, és magára veszi az öltönyét. Először azt hiszi, hogy csak az elfogyasztott alkohol szórakozik vele, majd azt próbálja bemesélni magának, hogy a fények játéka az egész. Az apró, füstös bárban sárga, megviselt lámpák adnak némi világosságot az asztalok és a pult felett, így nem lepődne meg, ha valóban olyasmit látna, ami – aki – nincs is ott. Csakhogy ő ott van. A felakasztott kabátok mellett ácsorog teljes életnagyságban, s látszólag fogalma sincs, mi tévő legyen. Sápadt bőrét szinte bemocskolja az ócska villany fénye, zöld szemei zavartnak tűnnek, miközben előre hullott, fekete haja lágyan keretezi ábrázatát. Ez valami vicc, ez Mr. Stark első gondolata, mégsem tudja levenni róla a szemét. Fel kellene hívnia a S.H.I.E.L.D-et vagy legalább valamelyik Bosszúállót, hisz nem tudhatja, hogy a szélhámos isten most épp miben mesterkedhet, de nem tesz semmit. Zsebre rakja a pénztárcáját, majd mit sem törődve a többi vendéggel öles, magabiztosnak szánt, mégis bizonytalan léptekkel megindul Loki felé. Könnyedén ragadja meg a vékony kart, majd húzza magával a teljesen ledöbbent férfit.
- Hé, eresszen el! – ellenkezik Loki, s majdnem el is esik a hirtelen rántástól, amivel az idegen visszahúzza az utcára. Zavartan, némi rémülettel a szemeiben méri végig a látszólag ittas férfit, aki olyan villámokat szóró, barna szemekkel néz rá, amitől őszintén felmerül benne, hogy inkább elfut.
- Mit keresel itt?! – sziszegi Tony a fogai közül, próbálja lejjebb vinni hangját, bár teljesen feleslegesen. Az utcán alig néhány autó parkol, a körülöttük lebzselő férfiak és nők pedig magukkal vannak elfoglalva, fel sem tűnne nekik, ha itt és most elintézné az istent, mielőtt az ismét elpusztítaná a várost.
- Várjon, ismer engem? – kérdezi Loki leplezetlen reménnyel a hangjában, ami azon nyomban szerte is foszlik, hisz nagyon úgy tűnik, bármi köze is van az idősebb férfihez az nem jelenthet jót.
- Ne szórakozz felem, te gazember! – mormolja figyelmeztetően Tony, ám kicsit elakad mondanivalója közben. Gazember? Komolyan? Ennyi telik tőle azok után, hogy két hónapon keresztül össze volt zárva Amerika Kapitánnyal egy küldetés miatt?
- Nem értem, mit akar – makacskodik Loki őszintén, de ezt Tony nem tudhatja. A milliárdos teljesen biztos benne, hogy az isten ismét csak játszik vele, s jót szórakozik magában az egész helyzeten. Tényleg hívnia kellene a Bosszúállókat! Most! Gyerünk már!
- Mi folyik itt, Loki?! Ne szórakozz velem! Hogy kerülsz te ide? – kérdezi számon kérően, mintha meg sem hallaná a másik szavait.
- Loki? – kérdezi döbbenten a fiatalabb. – Mint az isten?
Az alkoholtól áztatott ködön keresztül Tony végre kezdi felismerni a helyzetet, bár alig akarja elhinni, hogy ez valóban igaz lehet. Tényleg lehetséges, hogy a férfi nem emlékszik saját magára? Mennyi az esélye, hogy az isten megint csak szórakozik? Miért nem hívja fel továbbra sem a többieket, mikor egyértelmű, hogy ez lenne a helyes? Megbolondult. Nem létezhet erre más magyarázat.
- Mi történt veled? – kérdezi Tony, de nem vár választ. Más terve van. – Velem jössz, szólok a testvérednek, ő pedig majd elrendez, ahogy akar – mondja, majd ismét nem várva Loki reakciójára megragadja a vékony dzsekibe bújtatott kart, hogy magával vonszolhassa a megfelelő autóhoz. Azt várja, hogy a másik majd ellenkezni fog, hiszen tudja, mennyire utálja Thort, de Loki csendben tűri, hogy úgy viselkedjenek vele, mintha rongybaba lenne. Zöld szemeiben, mintha remény is csillanna testvére hallatán.
Fekete autó parkol az egyik pislákoló lámpa alatt, a fénylő lakkozásban visszatükröződik kettejük eltorzított képmása, s a mögöttük magasodó bár megviselt épülete.
- Szállj be! – parancsol rá Tony, ahogy kinyitja az ajtót, majd be is csapja azt, mikor Loki továbbra is bizonytalanul ugyan, de helyet foglal a kormány mellett. Az idősebbik kissé sietve kerüli meg a luxusjárgányt, mintha attól félne, hogy ez alatt a néhány másodperc alatt Loki valami szörnyűséget csinál. – J.A.R.V.I.S., figyelj helyettem is az útra – kéri, mikor beindítja a motort és kivezeti magukat az útra.
- Ahogy kívánja, Uram – feleli a gép, amitől Lokinak kétszer akkorára tágulnak amúgy is nagy, zöld szemei, mikor Tonyra pillant. A biztonság kedvéért még a hátsóülésekre is átnéz a válla fölött, de nagyon úgy tűnik, hogy a harmadik hang ellenére is csak ketten ülnek az autóban.
- Szóval... van egy testvérem? – kérdezi végül.
- Thor – bólint Tony, s félszemmel a fiatalabbra pillant, akinek arcán nem tükröződik felismerés vagy utálat, mint máskor.
- Mint egy a villámcsapásos isten? – kérdezi hitetlenkedve Loki. – Mégis ki az apán, Odin?!
Tony legszívesebben fejbe csapná saját magát emiatt, de kénytelen elfojtani egy mosolyt a gúnyos kérdés hallatán. Tényleg el fogja hinni, hogy az isten nem emlékszik semmire? Valóban ekkora ostoba, hogy bedőljön a legnagyobb hazudozónak, akit a világ – mind a kilenc – valaha a hátán hordott? Nincs felkészülve a válaszra.
Manhattan lévén az utca éjszaka is tele van járművekkel és gyalogosokkal, de Mr. Stark és J.A.R.V.I.S. Könnyedén veszik az akadályokat, alig fél óra múlva már a Toronyhoz érnek, melynek láttán Loki kissé feszültebbnek érzi magát, bár maga sem tudja, miért.
- Kövess! – utasítja ismét Tony, miután behajt a hatalmas földalatti garázsába és megindul a lift felé. Mindvégig magán érzi Loki zavarodott tekintetét, de próbál nem foglalkozni vele. Először arra kell rájönnie, hogy mitévő legyen. Az első lépés legalább rendben megy eddig, a Stark Toronyban tudhatja a férfit, így legalább az biztos, hogy nem árthat ismét szeretett városának, ráadásul megfelelő óvintézkedésekkel biztos nem fogja tudni elhagyni az épületet, míg rá nem jön a helyzet megoldására. Szólnia kellene a S.H.I.E.L.D.-nek, Fury biztosan megoldaná helyette a problémát. De vajon hogyan? Ahogy ránéz a most teljesen normális, védtelen férfira be kell ismernie, hogy nem akarja látni, ahogy az ügynökök megbilincselik és egy cellába zárják. Főleg akkor nem, ha valóban nem tudja, mi is folyik körülötte. Clintnek és Natashának nem szólhat, elevenen nyúznák meg az istent, Bruce szintén kizárva, mert Hulk ismét beleépítené a talajba a vékony testet. Steve? Ő sem túlzottan van odáig az istenért, de talán képes lenne higgadtan kezelni a szituációt. Igen, talán még ő legmegfelelőbb ember jelenhelyzetben. Ráadásul Tony kezében van egy aduász, amit még kijátszhat Amerika Kapitány ellen, ha elfajulnának a dolgok.
A liftben feszült másodpercek telnek el, mire a megfelelő emeletre érnek. A falakon különféle gépek, fegyverek sorakoznak és hatalmas monitorok magasodnak a tágas helyiség közepén.
- J.A.R.V.I.S., teljes átvizsgálást kérek Lokinak – folytatja Tony. – Ülj le oda – mutat az egyik fotelra, mely inkább tűnik fogorvosi széknek, mintsem valaminek, amibe az ember szívesen meginvitálja a vendégeit. Mindenesetre Loki nem ellenkezik. – Maradj itt, míg vissza nem jövök! És ne nyúlj semmihez!
Tony a szoba másik felében távozik, mely hatalmas üvegfallal választja el azt a lépcső sort, mely újabb emelet felé vezet. Mozgása sokkal könnyedebbnek tűnik, mint eddig, sikerült kijózanodnia az elmúlt egy órában. Az idősebb férfi még egy utolsó, gyors pillantást vet a vékony, zavarodott istenre, aki olyan védtelenül és árván ücsörög a hatalmas székben, hogy még azt is képes elfelejteni, hogy az a naivan és ártatlanul nézelődő szélhámos kihajította a Stark Torony ablakán, mikor legutoljára itt járt.
- Steve? Én vagyok az, Tony – kezdi, mikor füléhez emelve a telefonját felhívja az egyetlent, akire most számíthat, márpedig semmi jó nem jelenthet, ha Amerika Kapitány az utolsó esélye. – Ide tudnál jönni, amint tudsz? Nem fogod elhinni, kivel találkoztam.
- Mi történt? – kérdezi a vonal másik végén Steve, hisz tudja, Vasember nem szokta csak úgy a semmiből felhívni egy kis bájcsevejre. – Megsebesültél?
- Nem, velem minden rendben, de ide kell jönnöd! – ellenkezik Tony. – És ne mondd el senkinek, hogy jössz!
- Rendben – sóhajt gondterhelten a Kapitány. – Egy óra múlva ott leszek.
- J.A.R.V.I.S., van valami? – kérdezi Tony, mikor lerakja a telefont. – Tényleg nem emlékszik semmire?
- Külsősebeket nem találtam, de néhány nappal ezelőtt sérülhetett meg a koponyája, ami amnéziát idézhetett elő, viszont azt nem tudom, milyen mértékű az emlékezetkiesése – felei tárgyilagosan J.A.R.V.I.S.
- Mit tudunk tenni? – kérdezi Tony, bár a választ maga is tudja. Az emlékeknek maguktól kell visszajönniük, ő nem sokat tehet.
- Nem kellene felhívnia Furyt?
- Egyelőre nem akarom, és nem szeretném, hogy bárki is megtudja, hogy Loki itt van. Amerika Kapitány nem sokára ideér, őt engedd be, de az engedélyem nélkül senki mást.
- Ahogy kívánja, Uram.
Tony hihetetlenül fáradtnak érzi magát, mikor visszamegy az istenhez. Majdnem keserves nevetés hagyja el ajkait, mikor arra gondol, hogy ő csak meg akart inni pár pohár italt és bedőlni az ágyába. Egy amnéziás Loki egyáltalán nem volt a tervei között.
A fiatal férfi továbbra is a hatalmas székben ül, pont úgy, ahogy Tony megparancsolta.
- Mit csináltál az elmúlt néhány napban? – kérdezi Lokit, mikor elé ér. A zöld szemekben mintha szégyen bujkálna a válasz miatt, inkább fekete bakancsát kezdi el vizsgálni, miközben válaszol.
- Az utcán voltam és próbáltam munkát keresni.
- Hány napja?
- Három, talán négy.
- És előtte? Előtte hol voltál?
- Nem tudom – mormolja kissé elkeseredetten Loki, ahogy ismét megpróbál visszaemlékezni, de nem igazán sikerül neki. – Egy bokorban ébredtem, és a nevemet sem tudtam, amíg nem jöttél. De honnan ismersz? Te tudod, ki vagyok?
- Sajnos túl jól – feleli Tony kissé szarkasztikusan, ami látszólag meg is bántja a fiatalabbikat. – De miért jöttél velem, ha azt sem tudod, ki vagyok? Meg is ölhettelek volna.
Abba bele sem mer gondolni, mit tettek volna Manhattan polgárai, ha felismerik Lokit, noha az isten sokat változott az utóbbi időben, ráadásul nincs rajta az a fényűző, figyelemfelkeltő öltözet, amibe a testvére is lenni szokott.
- Van egy...hangod... nem hiszem, hogy az ellenkezésem sokat számított volna – feleli Loki, amit Tony először nem igazán ért. Milyen hang?
- J.A.R.V.I.S.-ra gondolsz? – kérdezi végül. – Ő nem csak egy hang, ő egy mesterséges intelligencia, az egész épületet ő irányítja – magyarázza, s majdnem el is neveti magát Loki tudatlanságán.
- Aha – mormolja Loki, de látszólag egyáltalán nem lett okosabb ettől az információtól.
- Uram, Mr. Rogers megérkezett – közli J.A.R.V.I.S.
- Vezesd ide.
Nem telik el sok idő, mire a Kapitány meg jelenik a lift ajtaja mögül. Homokszínű nadrág van rajta fekete pólóval és dzsekivel, szőke haja oldalra van igazítva, mint mindig, kék szemei pedig aggodalmat tükröznek, míg meg nem látja a két másikat. Arca azon nyomban elkomorul, ahogy egyre közelebb ér hozzájuk.
- Mit keres itt? – kérdezi Steve azonnal. Leplezni sem próbálja ingerültségét Loki láttán, amit a férfi elég zavartan fogad. Még a székben is próbál minél távolabb kerülni a számára teljesen idegen szőkétől, ami miatt Tony úgy érzi, ideje beleavatkoznia a dolgok alakulásába. A biztonság kedvéért Steve és Loki közé áll, mert ugyan még nem látta a Kapitányt teljesen kiakadni, de biztos benne, hogy nem most van rá a megfelelő alkalom.
- Mindjárt megbeszéljük – mondja, majd gyorsan Lokinak intézi a szavait. – Menj fel az emeletre, J.A.R.V.I.S. majd eligazít, fürödj le és dobd a ruháidat a szennyesbe, majd adok valamit, amit felvehetsz.
A fiatal férfi szó nélkül követi Tony utasításait, ahogy kikászálódik a székből és minimum három méteres távolságot tartva Stevetől megindul a megfelelő irányba.
- Micsoda? – fakad ki a Kapitány teljesen értetlenül. – Csak így elengeded? Elfelejtetted, mit tett, mikor legutoljára felügyelet nélkül volt a Toronyban? Ugye nem kell emlékeztesselek?
- Tudom-tudom! Csak figyelj rám! – kéri Tony, s azzal elejétől a végéig mindent elmesél Bosszúálló társának, aki eléggé kétkedve, de sokkal nyugodtabban hallgatja a magyarázatot.
- És most mit akarsz tenni vele? Van terved?
- Egyelőre nincs, reméltem, hogy neked lesz valami ötleted.
- Szólni kellene Furynak, ők be tudják zárni, amíg Thor érte nem jön, valamikor csak megtudja, hogy a bajkeverő itt van, nem?
Tony maga előtt látja Loki teljesen összezavarodott és rémült ábrázatát, mikor a S.H.I.E.L.D. ügynökei rátámadnak és bezárják, miközben ő azt sem tudja, miért. Utálja magát érte, de nem akarja, hogy ez valósággá váljon.
- Nem, azt nem lehet – ellenkezik Tony. – Nem tudja, ki ő, legalább azt meg kellene várni, míg visszatérnek az emlékei.
- Ugye nem várod el tőlem, hogy szó nélkül hagyjam a dolgot? Szólni fogok Furynak, ez a helyes! Ezt kell tennünk! – makacskodik Steve, s bár Tonynak nagyon nincs ínyére következő lépése, de olybá tűnik, nincs más választása.
- Akkor arról is beszámolsz, hogy nem sokára rábukkansz a Tél Katonára? – kérdezi kelletlenül. Szavait hosszú, feszült csend követi, miközben egymás szemeibe néznek.
- Honnan tudsz róla? – kérdezi ingerülten, valódi félelemmel a hangjában Steve. Tony talán még egyetlenegy küldetésen sem látta ilyen rémültnek a szőke férfit.
- A S.H.I.E.L.D. titkait is tudom, erre sem volt nehéz rájönni, de nem ez a lényeg.
- Akkor miért hívtál át? Hm, Tony? Miért kellett ide jönnöm, ha nem fogadod meg azt, amit mondok? – kérdezi ellenségesen a Kapitány. Nem tudja hova tenni, hogy az idősebbik – legalábbis ránézésre – megfenyegeti őt Loki miatt. Tisztában van vele, hogy a kapcsolatuk nem zökkenő mentes, de erre nem számított.
- Nem tudom – feleli őszintén a férfi. – Valakinek el kellett mondanom, és te vagy az egyetlen, aki képes vagy higgadtan gondolkodni.
- Rendben – sóhajt végül a Kapitány. – Nem szólok senkinek, cserébe a te hallgatásodért, de amint visszatérnek az emlékei meg kell tenned a szükséges lépéseket! Nem hagyhatjuk, hogy Loki ismét elszabaduljon, ha visszatér a régi énje! És azonnal hívj, ha valami gond van!
- Kösz, Steve – biccent Tony kissé megnyugodva. – Tényleg nagyon hálás vagyok.
- Ne legyél, nem viszem el a balhét helyetted, ha rosszul sül el a dolog.
- Ilyenre nem is kérnélek – bólint ismét Tony.
- Most megyek – sóhajt végül Steve. – Vigyázz magadra, ne tévesszen meg, hogy most ilyen...
- Rendben. Még egyszer kösz – mondja a férfi immár a Kapitány hátának, aki néhány pillanat múlva eltűnik a lift ajtaja mögött.
Loki időközben lezuhanyzott az egyik fürdőszobában, ám ruha híján csak a derekára csavart egy fehér törölközőt, miközben ide-oda totyorogva várta, hogy Tony feljöjjön. A legfelső emeletet üvegfalak veszik körül, melyek csodás kilátást nyújtanak Manhattan városára. A helyiség egyik oldalán fekete márványból készült konyha magasodik, mellette nem messze egy bárpult különféle italokkal, és utána a hatalmas nappali terül szét egyszerű, elegáns bútorokkal.
- Itt van ruha – szólal meg Tony, mikor a szobájából a nappaliba veszi az irányt.
Loki háttal áll neki teljesen belefeledkezve a kilátásba. Fekete, egyenes haja kissé még vizesen hosszabbnak tűnik, mint szokott. Vékony vízcseppek csorognak végig a hátán és a vállán, ahogy kiszabadulnak a tincsek közül. Sokat fogyott, pedig utolsó találkozásukkor sem volt olyan nagydarab, mint a testvére.
- Oh, kösz – motyogja zavartan Loki, mikor észbe kap és elfogadja a felé nyújtott ruhákat. Jól láthatóan zavarban van, mert minduntalan a talajt fürkészi, aminek Tony hihetetlenül örül. Nem tudni, mivel magyarázni a tényt, hogy árgus szemekkel figyeli a fiatalabbikat már hosszú percek óta.
Szerencsére van egy kis ideje összeszednie magát, míg Loki félre vonul, hogy felöltözzön. Fél füllel hallgatja a másik szobából hallatszó motoszkálást, miközben két pohárba tölt maguknak whiskyt. Legalább Jack Danielsre mindig számíthat.
- J.A.R.V.I.S. megtennéd, hogy agyon ütsz valamivel? – kérdezi reménykedve, mikor továbbra sem képes kiűzni fejéből Loki testét. Ez nevetséges, és egyre nevetségesebbé válik! Hogy lehetséges ez? Nem vonzódhat olyasvalakihez, aki kidobta a saját lakása ablakán, s pláne nem olyanhoz, aki világuralomra akart törni! Lehet, Stevenek igaza van, talán szólnia kellene a S.H.I.E.L.D.-nek, mielőtt elfajulnak körülötte a dolgok. Nem érzi magát középkorúnak, pláne nem öregnek, de nem teljesen biztos benne, hogy képes uralni a helyzetet Lokival kapcsolatban még a Vasember páncélzatban sem.
- Attól tartok, uram, hogy ez nem lehetséges – közli a gép.
- Gondoltam – mormolja kelletlenül, miközben ajkaihoz emeli az egyik poharat, s meg is issza azt a pár kortyot, hogy újabbat töltsön magának.
Tulajdonképpen mik is a tervei? Pátyolgatja Lokit, amíg amaz vissza nem szerzi az emlékeit? Mi van, ha soha nem tud majd emlékezni? Tony ezt nem is tartja rossz verziónak, talán még ez lenne a legjobb. Új lapról indulhatnának. Mi a helyzet akkor, ha mégis meggyógyul majd? Ismét gonosz lesz, akkor mit kezd vele? Biztosan nem fogja hagyni, hogy elkapják és visszahurcolják Asgardba.
- Khm – köhécsel Loki, mikor visszatér a nappaliba, hogy magára vonja Tony figyelmét, vagy legalábbis jelezze, hogy ott van ő is. – Szóval... szóval azt mondod, hogy ismerjük egymást? – kérdezi.
- Hát nem vagyunk... voltunk a legjobb barátok, de már volt szerencsénk egymáshoz – bólint Tony, miközben megvárja, hogy a férfi közelebb lépjen, és a kezébe nyomja a másik poharat. – Szerintem rád fér.
- És a másik férfi? Miért haragszik rám? – kérdezi értetlenül Loki, mint aki teljességgel hihetetlennek tartja, hogy ellenségei lehetnek. Pár pillanatig bizalmatlanul méricskéli az aranyló italt, mielőtt belekortyol, s fuldokolni kezd a maró érzéstől. Tonynak ismét – ma már harmadszor – figyelmeztetnie kell magát, hogy ne nevessen fel. Loki tényleg teljesen másnak tűnik most, hogy nem emlékszik, ki is ő valójában, és ez egyáltalán nem rossz. Tony igenis meg tudná szokni ezt a férfit az életében. Muszáj ismét innia.
- Ő volt Steven Rogers – feleli, ahogy újra tölt maguknak. – A másik neve Amerika Kapitány, második világháborús hős – magyarázza, bár tudja, hogy ezzel nem igazán szolgál magyarázattal Lokinak, hisz mindent el kellene magyaráznia neki. A világháborútól kezdve a tényig, hogy Steve évtizedeken át egy jégben volt addig, hogy most ők alkotják a Bosszúállók egy részét -, amiben a testvére is benne van -, ami lényegében a S.H.I.E.L.D. egy része, akik megrögzötten próbálják elkapni őt, amiért lerombolta a várost és elképzelhetetlen lényeket zúdított rájuk egy égen nyílt lyukból, amibe nem mellesleg Tony majdnem bent ragadt.
- És te? Te sem nagyon örültél, mikor megláttál – makacskodik Loki, hisz nem kapott rendes választ eredeti kérdésére.
- Nem akarlak most ezzel terhelni – ellenkezik Tony egy fancsali mosollyal, mikor rájön, hogy nem kerülheti ki a válaszadást. – Maradjunk annyiban, hogy a múltban követtél el olyan dolgokat, amik miatt nem lettél az emberek szíve csücske.
- Oh – nyögi Loki zavartan, látszólag próbál visszaemlékezni valamire, ám újra és újra egy falba ütközik, ami nem engedi áthatolni az emlékeit.
Míg a férfi gondolataiba merül Tonynak van ideje végig nézni rajta. A fekete melegítőnadrág pár számmal nagyobb nála, ahogyan a póló is. Úgy néz ki bennük, mint egy serdülő kamasz, csupán arca vonásai és zöld szemei engedik sejtetni valódi korát. Próbálja összevetni ezt a férfit, s azt, aki bőrszerkóban, ajkain ördögi mosollyal élvezte azt a káoszt, amit okozott maga körül. Alig tudja elhinni, hogy ez a kettő egy és ugyanaz az ember.
- Nem vagy éhes? – kérdezi Tony, mikor a közéjük fészkelődő csend kezd kínossá válni. – Nem tudok főzni, viszont tele van a hűtő fagyasztott ételekkel és rendelhetünk is, ha akarod.
- Nekem mindegy – feleli Loki vállat vonva, egyelőre a whisky ízén próbálja túl tenni magát, na meg persze a lába zsibbadásán, amit valószínűleg az ital okoz.
- Akkor pizza – bólint Tony, majd szavainak eleget téve bekapcsolja a sütőt, hogy ehetővé varázsolja a kiválasztott tésztát.
Együtt töltött idejük további része csendben telik, csak a villa és a kés koccanása hallatszik a tányéron, miközben mindkettejük a gondolataiba merül vagy a város ezernyi pontként tündöklő világítására.
- A szobád az enyémmel szemben lesz – közli Tony, ahogy berakja a tányérokat a mosogatógépbe.
- Köszönöm – biccent Loki, látszólag még mindig nem tette túl magát azon, hogy igazából nem lehet valami jó ember. – Tényleg köszönöm, amit értem teszel.
- Csak ne kelljen megbánnom, mikor eszedbe jutnak az emlékeid – mormolja Tony, s valóban ebben reménykedik.

4 megjegyzés:

  1. Heyhó! Húú rendkívül érdekesen indul a történet, szegény Steve-vet jól leforrázta Tony. Nagyon tetszik, hogy így óvja Lokit, szerintem én sem cselekednék másként a helyében, bár ez egy érdekes erkölcsi kérdés.
    Kíváncsian várom a folytatást :) Amnéziás!Loki valaki übercuki :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Igen, szegény Steve kicsit megkapta a magáét, de Tonynak így is épp elég gondja van, muszáj volt kicsit befenyítenie a Kapitányt. :D Loki pedig sokkal aranyosabb, ha nem akarja leigázni az emberiséget, és Tony sajnálatára ezt ő is észrevette. :D
      Jövőhéten jön a második fejezet. :)
      Xoxo.Bri.

      Törlés
  2. WOW Micsoda kezdés. Capnek meg alaposan az orrára pöcköltek hehe. De Loki nagyon édes alig várom a vég kifejlettet Köszi a részt és várom a kövit!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Jövőhéten jön az új rész! :D
      Xoxo.Bri.

      Törlés