2016. április 12., kedd

Elfeledett múlt • 2. Fejezet

Frostiron ff második része. Így visszaolvasva nem érzem olyan igazinak az egész történetet, de azért megosztom, hátha okozok néhányotoknak pár kellemes percet. Megaztán ritka alkalmak egyike, mikor mondhatni hosszú résszel jövök. Loki még mindig nem emlékszik (SPOILER legalábbis egy darabig), de legalább Tonyval naaagyon jól el vannak. Édeskettecskén ( SPOILER egy darabig).

ELFELEDETT MÚLT
Második Fejezet

A napok meglepően könnyedén és gyorsan telnek. Loki nem sok vizet zavar az idősebbik férfi életében, általában egy fotelba gubózva olvasgat vagy az interneten böngészik -, mert Tony meg tanította használni, de szigorúan kikötötte J.A.R.V.I.S.-nak, hogy semmi olyan honlapot nem jeleníthet meg Lokinak, ahol a manhattani támadása szerepel. Sokat beszélgetnek, bár ezek inkább tanító jellegűek, Tony sokat mesél neki a történelemről, különböző vallásokról és kultúrákról és persze az egyre gyorsabb ütemben fejlődő technológiáról.
- Szóval azt próbálod bemesélni nekem, hogy van egy páncélod, amivel embereket mentesz meg a társaiddal és az a neved, hogy Vasember? – kérdezi némi hitetlenkedéssel Loki, s nem bírja ki, muszáj rákeresnie a világhálón. – És ez a Steve Rogers is hős, mert kapott valami szérumot a második világháborúban, ami erősebbé teszi?
- Pontosan – bólint Tony.
- Meg Hulk, aki nagy zöld valamivé változik, ha feldühítik?
- Igen, de most mindent elismételsz, amit mondtam? – kérdez vissza Tony.
- Hm, bocsi – mormolja Loki, mikor rájön a másik férfi igazára, s ismét a laptopba temetkezik.
Tony közben azon gondolkodik, hogy régen is ilyen lehetett-e az isten. Ki tudja, talán kamaszkorában, egészen kicsi gyerekként valóban szomjazta a tudást, és talán tényleg Thor miatt lett később olyan, amilyen, hisz ismeri a szőke férfit. A villámok és viharok istene régebben mindennél jobban vágyott a rivaldafényre és a dicsőségre, amit valószínűleg meg is kapott Asgardban már egészen fiatalon. Hogy tudott volna ez ellen versenyezni a vékony, nyurga fiú, aki órákon keresztül el volt egy könyvvel a kezében?
- És a testvérem? Ő is? – kérdezi Loki, amitől Tony kissé lefagy. Thor akkor került szóba először és utoljára, mikor a bárban találkoztak.
- Ő is – biccent a férfi szűkszavúan.
- Ő is haragszik rám? Szóltál neki, hogy itt vagyok? – kérdezi Loki kissé félve.
- Nem, tudod... őt elég nehéz elérni, akkor bukkan fel, ha kedve tartja – feleli Tony, amitől a másikat némi megkönnyebbülés árasztja el. – És valószínűleg haragszik rád, de... de azt hiszem tudnod kell, hogy szeret téged – teszi még hozzá. Abban reménykedik, hogy ezek a szavak majd megváltoztathatják a jövőt, ha Loki visszakapja az emlékeit. – Sok nézeteltérésetek volt, te nem igazán... vagy odáig a bátyádért, de fontos vagy neki.
- Hm – mormolja Loki, de többet nem mondd, látszólag a hallottakat emészti, így Tony is visszatemetkezik a munkájába. Újabban ismét Vasember páncélját igyekszik tovább fejleszteni, s mivel folyton a Toronyban van Loki miatt, van is erre ideje.
- Megmutatod a páncélod? – kérdezi Loki fél óra elteltével. Hangjában ártatlan kíváncsiság bujkál, emiatt Tony nem érezi kockázatosnak a dolgot - bármennyire is könnyen megy számára az utóbbi időben, de akkor sem szabad megfeledkeznie, hogy ez a Loki, aki most vele él igazából a hazugságok mestere, abban sem kellene szabadna megbíznia, amit kérdez. Ugyan, mégis mit tudna tenni Loki, miközben rajta van a páncélja?
- Maradj itt – mondja végül Tony, ahogy felkel eddigi helyéről és lemegy a megfelelő emeletre.
- Biztos, hogy ez jó ötlet, Uram? – kérdezi J.A.R.V.I.S., mikor teljesíti Mr. Stark parancsát és ráilleszti a páncélt.
- Mi miatt aggódsz?
- Ha sokat megtud, később maga ellen fordíthatja – osztja meg Tonyval aggályait a gép.
- Vigyázok, mit mondok – biztosítja a férfi, ám ebben nem teljesen biztos. Próbál visszaemlékezni, miket mesélt Lokinak, de semmi olyan információ nem jut eszébe, amit a fiatalabbik ne kereshetett volna ki az internetről.
Tagadhatatlanul jólesik neki, hogy ismét a páncélban lehet. Vasember a részévé vált az évek során, nem tudna elszakadni ettől az énjétől.
Loki már kíváncsian várja őt, mikor belép a nappaliba teljes felszerelésben. A fekete hajú férfi pár pillanatra még a hangját is elveszíti. Tony sokkal magasabb a páncélban, így most bőven fölé magasodik. A vörösre és aranyra festett fém fénylik a besütő nap sugaraitól, a maszkon pedig csak két, vékony rés néz le rá a megszokott, barna szemek helyett.
- Hűha – nyögi végül döbbenten, ahogy közelebb merészkedik Vasemberhez. – Ez elképesztő!
- Valóban – biccent Tony, miközben a maszk felcsúszik az arca elől. Valódi büszkeség tükröződik szemeiben, miközben Loki vizsgálgatja. Hosszú, fehér ujjai érdeklődve futnak végig a karján, majd a mellkasán lévő reaktoron, rengetegszer rajta kapta már magát, hogy ezt figyeli az idősebbik felsőtestén, de most nem bír ellenállni a késztetésnek.
- Olyan ismerős – mormolja eltűnődve. – Mintha már láttalak volna így...
- Ami azt illeti, azt hiszem, csak így láttál – biccent Tony, s nem tudja eldönteni, reménykedik, hogy eszébe jutott valami vagy reménykedik, hogy nem. Rossz embernek érzi magát az utóbbi miatt.
- Nagyon gonosz vagyok, nem igaz? – kérdezi Loki zavartan. – Nem emlékszem semmire – folytatja, s ezzel meg is előzi Tony kérdését –, de érzem... bűntudatom van vagy... nem is tudom – mormolja eltűnődve. Szemöldökét összehúzva próbálja túltenni magát a kellemetlen érzésen és gondolatokon, amiket Tony aggodalmasan figyel. Bőven van oka rá, hogy utálja magát, amiért az utóbbi időben közel került Lokihoz, de jelenhelyzetben képtelen ezzel foglalkozni.
- Minden, amit teszünk, a saját döntésünk – mondja, magát is meglepi komoly hangnemével. – Az akkori cselekedeteid a te döntéseid voltak, ahogyan a jövőbeliek is.
Loki továbbra is zavart arckifejezéssel pillant fel a férfira, nem érti, Tony miként viselkedhet vele ilyen kedvesen, miközben ő valószínűleg borzasztóan viselkedhetett a múltban. Ezt meg is akarja kérdezni tőle, de képtelen rá, mert hirtelen minden gondolat kiürül a fejéből, mikor a pillantásuk találkozik, majd rá pár másodpercre ajkaik is. Loki eddig se érezte magát dominánsnak a másikkal szemben, de most, hogy a férfi több kiló páncéllal erősebb és két fejjel is magasabb nála ez az érzés, csak még inkább erősödik benne. Tony könnyedén öleli körül a vékony testet, ahogy közelebb húzza magához és elmélyíti csókjukat, melynek következményeire talán egyikük sincs felkészülve.

- Uram, Natasha Romanoff van itt – közli J.A.R.V.I.S. egyik reggel. Pontosabban három nappal a csókjuk után, mely kissé felkavarta mindennapjaikat. Egyikük sem beszélt erről az eset után, nem érezték szükségét, de talán nem ártott volna tisztázni a helyzetet, mint annyi minden mást is. Lokit egyre inkább frusztrálja, hogy csak szépített, homályos darabokat kap a múltjából, amik nem igazán ígérnek sok jót, Tony pedig az érzelmein próbál kiigazodni. Nem szabadna elfelejteni, hogy Loki továbbra is a hazugságok istene, a legnagyobb szélhámos, akivel valaha találkozott, ám ez olyan hihetetlennek tűnik, mikor a körülötte lófráló, csendben olvasgató férfira pillant.
- Mondtam, hogy senkit ne engedj be – közli Tony. – Küld el.
- Már próbáltam, Uram, de nem hajlandó elmenni. Talán beszélnie kellene vele – tanácsolja J.A.R.V.I.S. szokásos higgadt hangján.
- Rendben – sóhajtja feladóan a férfi. – Küldd fel – kéri, majd a tanácstalanul bámuló Lokira pillant. – Megtennéd, hogy a szobádba mész és nem jössz ki, amíg nem szólok?
- Kitalálom, ő se szeret – mormolja Loki, mire Tony arca apró fintorba torzul, ahogy bólint.
Loki nem firtatja tovább a dolgot, szó nélkül a szobájába vonul, hogy magára csukva az ajtót folytassa az olvasást. Nagyon sokat olvas, mióta Tonyhoz került. Próbálja beleásni magát az idősebbik férfit annyira érdeklő technológiák világába, de érdeklődése minduntalan a történelem könyvek és a különböző vallások felé terelődik. A gépek működése és az áramkörök leírása túl száraznak és érthetetlennek bizonyul számára.
Tony időközben minden nyomot próbál eltüntetni a nappaliban, ami nem hozzá tartozhat. A tányérokat bepakolja a mosogatógépbe, a laptopot eltakarja az újságokkal és a ruhákat is egy kupacba dobálja.
- Tony? – kérdezi Natasha, mikor felér a lifttel. Hangja türelmetlennek és aggodalmasnak hat, ami nem is csoda, hisz majdnem három hete nem adott magáról különösebb életjelet, mióta Loki vele van.
- Itt vagyok – kiált vissza Tony, ahogy kilép a bárpult takarásából. – Hogyhogy itt? – kérdezi könnyedén, mintha a pulzusa nem lenne az egekben. Elég kevés esélyt lát arra, hogy lebuknak, de az ördög sosem alszik, bele sem mer gondolni, mi történne, ha Natasha rájönne a titkára.
- Majdnem egy hónapja nem jelentkeztél – feleli a nő kissé szemrehányóan. – Bármelyikünk hív csak J.A.R.V.I.S. válaszol, ráadásul Steve is elég furcsán viselkedik, mikor szóba kerülsz. Mi folyik itt? – kérdezi lényegre törően. Persze Tony igazán nem számított rá, hogy Steve jól hazudik, de már annak is örülök, hogy legalább nem gyengült el és mondott el mindent a többieknek. Ahhoz valószínűleg túlságosan félti a Tél Katonát.
- Lefoglal Vasember tovább fejlesztése – feleli Tony, s nem is hazudik akkorát, bizonyítékul még az elől maradt tervrajzok felé is biccent, melyek a levegőben lógnak hologram formájában.
- Biztos, hogy csak ennyiről van szó? – kérdezi gyanakodva Natasha. – Józan vagy, ez nem szokásod.
- Alig van kilenc óra – feleli Tony, bár ő maga is tudja, hogy ez nála nem kifogás. – Most akartam elkezdeni a napot – folytatja, ahogy felemeli az egyik félig üres Jack Danielses üveget. – Kérsz esetleg? – kérdezi.
- Nem – rázza meg a fejét Natasha, rövidre nyírt, vörös tincsei lágy hullámokban libbennek ide-oda a mozdulatra. – Csak meg akartam nézni, hogy tényleg minden rendben van.
- Nos, ahogy láthatod, minden a legnagyobb rendben – biccent Tony. – Még valami?
- Fury elvileg hamarosan beszélni akar velünk, rossz hírei vannak – közli a nő még mindig bizalmatlanul. Látja, hogy az idősebbiknél valami nem stimmel, de nem tud rájönni, mi lehet az.
- Ezt akár telefonon is megbeszélhetnénk – ellenkezik a férfi kelletlenül.
- Gyere el! – makacskodik Natasha, majd ezzel lezártnak is tekinti a témát, mert megfordul, majd hamarosan el is tűnik a liftben minden -féle köszönés nélkül.
- Neked is szia – mormolja Tony kissé ingerülten. Semmi kedve elmenni a S.H.I.E.L.D.-hez, ráadásul van egy olyan érzése, hogy az a rossz hír csak Lokihoz kapcsolódhat, erről pedig mindent tud, s valószínűleg ez sokkal több, mint amennyi információval Fury szolgálhat.
- Natasha Romanoff elhagyta az épületet – közli J.A.R.V.I.S., mert sejti, a férfi erre vár.
- Köszönöm – biccent Tony, ahogy megindul Loki szobája felé. – Ne felejts el emlékeztetni a megbeszélésre, muszáj ott lennem – teszi még hozzá kelletlenül. Minden porcikája tiltakozik a találkozó ellen, de tudja, hogy ott kell lennie. Nem adhat több okod a gyanakvásra.
Loki az ágyon ül, mikor az idősebbik bemegy hozzá. A könyv, amit nem rég elkezdett mellette hever, s látszólag egyáltalán nem haladt vele az elmúlt fél órában. Mióta bement a szobájába az ablakon bámul ki elég levert, bizonytalan testtartással.
- Minden rendben? – kérdezi halkan, ahogy felpillant a mellé érő férfira.
- Fogjuk rá – bólint Tony, ahogy leül a fiatalabbik mellé az ágyszélére. – Veled?
- Miért nem mondasz el mindent a múltamról? – kérdezi Loki elégedetlenül. – Jogom van tudni, mi tettem, amiért mindenki utál.
- Magadtól kell visszaemlékezned – ellenkezik Tony.
- De nem megy, csak sejtéseim vannak és érzéseim, amik az őrületbe kergetnek – panaszkodik Loki, szavaiban fáradtság bujkál, de nem fizikai, sokkal inkább lelki. – Mi van, ha sosem jönnek vissza az emlékeim? Tudom, hogy bujkálok, még ha nem is mondod ki nyíltan, és azt is tudom, hogyha megtalálnának, akkor óriási bajban lennék. Így is abban vagyok.
Tony nem felel. Nem tudja, mit is mondhatna, hisz Lokinak igaza van, fölösleges lenne tagadnia a nyilvánvalót, viszont utálja így látni a másikat. Szóval ismét megcsókolja. Így legalább nem kell látnia, hisz szemeit szorosan behunyva, ajkait a másikéhoz nyomva próbálja elűzni a rossz érzéseket mindkettejük fejéből. És sikerül. Minden gondolat kiszáll a fejéből, csak arra képes koncentrálni, hogy Loki vékony ujjaival a vállába kapaszkodik, majd egyik kezével sötétbarna hajába mar, hogy még többet követeljen a milliárdostól. Mire észbe kapnak már az ágyon fekszenek és Lokiról hiányzik a pólója -, ami végre jó rá, mert Tony rendelt neki néhány hozzáillő darabot. Fekete haja összekuszálódva omlik a takaró puha anyagára, hófehér bőr pedig teljesen elüt a sötét anyagtól. Tony Stark teljesen biztos benne, hogy ennél szebbet még sosem látott, és megint nem tudja elhinni, hogy az a férfi, aki most szenvedélytől homályos szemekkel pillant fel rá két csók között nem olyan rég még uralni akarta az egész világot.
- Ugye tudod, hogy ezzel nem oldódnak meg a problémák? – kérdezi Loki kifulladva, mire Tony csak elvigyorodik, ahogy továbbra is másik felett támaszkodik. Melegítőbe fedett lábai körül fogják a másik vékony csípőjét.
- Azért valld be, hogy nem rossz módszer – makacskodik, mire a fiatalabbik felnevet és egy apró, egyetértő bólintással újra lehúzza magához Tonyt egy hosszú csókra.
Tony egyik kezével szórakozottan simít végig a másik felsőtestén, lágyan tapintja ki a kidomborodó izmokat, míg el nem éri az övet. Loki testén libabőr fut végig, mikor megérzi a másik ügyködését, de képtelen leállítani. Első csókjuk óta csak erre képes gondolni valahányszor látja a másik beszélni vagy halványan elmosolyodni, még a levegő is benne reked a gondolatra, hogy most mi következik, mikor Tony megszakítva csókjukat lejjebb halad ajkaival. Kissé türelmetlenül rángatja le az útban lévő anyagokat, hogy végre hozzájusson a másik hosszú percek óta ágaskodó pontjához.
- Oké – sóhajtja Loki fojtottan, ahogy egyik kezével a takarót markolja, másikkal a férfi haját. – Ez határozottan nem rossz módszer – mormolja kifulladva, mire a másikból feltörő tompa nevetés hatására teljesen elsötétedik előtte a világ a testét letaglózó orgazmustól.

- Muszáj elmenned? – kérdezi Loki, mikor a másik készülődését figyeli - pontosabban azt, hogy Tony újabb pohár italt tölt magának, majd húzza le egy ivásra.
- Nem tart sokáig – ígéri Tony kelletlenül. – Sietek vissza.
- Biztos nem lesz baj? – kérdezi Loki feszülten. Az elmúlt pár napban folyton feszült vagy aggodalmas, mintha valami nem hagyná nyugodni, de nem hajlandó megosztani kételyeit az idősebbikkel, s csak együttléteik során képes teljesen elengedni magát. Szóval Tony személyes ügyeként kezeli, hogy Loki minél többször engedhesse el magát a karjai között.
- Mitől félsz? – kérdezi Tony, bár tudja, hogy nem fog egyértelmű választ kapni. – A többiek semmit sem sejtenek, nem fogunk lebukni.
- De egyszer bajba kerülsz emiatt – makacskodik Loki rendíthetetlenül.
- Majd foglalkozok ezzel, mikor aktuális lesz – feleli a férfi, ahogy a másik elé lépve felágaskodik, hogy csókot nyomjon az istenség ajkaira. Így legalább elhallgathatja. Noha benne is ugyanezek a kételyek garázdálkodnak hetek óta, nem akarja hangosan is hallani őket. Nem akar ezzel foglalkozni, hiszen most minden olyan jó, nem egyszerű, de jó. Az idő gyorsan telik Loki társaságában, mintha az egész univerzum azt akarná, hogy ez így legyen. Ők. Ketten. Együtt.
- Vigyázz magadra – kéri végül Loki, ahogy a másikat a lifthez kíséri.
- Vigyázni fogok – ígéri Tony, s képtelen nem elmosolyodni az óvaintésen. – Te pedig maradj itt, J.A.R.V.I.S. senkit nem fog beengedni, szóval nem kell aggódnod.
Még egy utolsó, forró csókot váltanak egymással - Tony még mindig nem igazán szokta meg, hogy Loki hajol le hozzá, de jobban belegondolva ez nincs is nagyon ellenére. Határozottan tetszik neki az isten magas, szikár alakja és okos, mégis mindig kissé zavart tekintete, amivel le néz rá.
A milliárdos viszonylag hamar áthidalja a belvárosi forgalmat, míg el nem ér a S.H.I.E.L.D. központjához. Az épület bombabiztos – nem véletlenül -, hatalmas, golyóálló ablakok alkotják, az egész szerkezete úgy van megalkotva, hogy lehetetlenség legyen kárt tenni benne – köszönhetően Tonynak.
A hatalmas körasztalnál már várnak rá. Natasha továbbra is gyanakodva méregeti, ahogy leül az egyik székhez, s próbál nem tudomást venni Steve aggodalmas, kék szemeiről. Mióta Loki hozzá került nem sokat beszéltek, hiszen nem volt gondja az istennel, így nem érezte szükségét, hogy belekeverje a Kapitányt.
- Szóval, miről van szó? – kérdezi kissé türelmetlenül. Mióta eljött a Toronyból a benne lappangó rossz érzés egyre csak erősödik, de nem tud magyarázatot adni, miért. Szinte teljesen biztos benne, hogy nem fog lebukni - nem most -, így igazán nem lenne oka aggódni.
- Thor nem rég eljött hozzám – kezdi Fury bevezetés nélkül, mikor felbukkan az egyik üvegajtó mögül. Szokásos fekete ruháját viseli a hosszú bőrkabáttal.
- És? – kérdezi Clint, mielőtt Tony rákérdezhetne, ennek pedig az idősebbik férfi nagyon örül. Próbál nem fészkelődni az isten neve hallatán, de nehezen állja meg, hogy ne mutassa ki a benne végbemenő feszültséget.
- Azt mondta, Loki pár hónapja megszökött és nem találják sehol – magyarázza az igazgató tárgyilagosan. – Még az a Heimdall sem tudja bemérni, ez pedig aggodalomra ad okot. Nem tudhatjuk, hogy hol lehet és miben mesterkedik, nyitva kell tartanunk a szemünket és felkészültnek kell lennünk, ha esetleg ismét a mi világunkra pályázik.
- Amíg nem fenyeget minket közvetlen veszély, azt hiszem fölösleges ezzel foglalkoznunk – szólal meg Tony, s reméli, hogy a hangja nem remeg meg szavai közben. – Egyszer már sikerült elkapnunk, nem hiszem, hogy ez másodszorra nem sikerülne.
- Nem hagyhatjuk, hogy ez másodszorra is megtörténjen – feleli Fury.
Tony futó pillantást vet a Kapitányra, aki már hosszú percek óta őt figyeli. Úgy érzi magát tőle, mintha egy kihallgatáson lenne, s ez cseppet sem segít idegességén. Kezd paranoiás lenni, elvégre látszik, hogy a többiek semmit sem tudnak a titkáról, akkor miért érzi azt, hogy ez csak egy csel vele szemben? Talán Steve elmondott nekik mindent? Lehet, nem szabadott volna eljönnie, a Torony stabil építmény ugyan, de mindig meg van rá az esély, hogy néhány eltökélt S.H.I.E.L.D. ügynök bejut hozzá vagy épp Thor.
- Nem sok mindent tudunk tenni, ha nem ad magáról jelet – makacskodik Tony.
- Nem szabadott volna elengednünk Thorral, tőlünk biztosan nem tudott volna megszökni! – szólal meg most először Clint, látszólag egyáltalán nem örül a hírnek, hogy Loki eltűnt. – Az a gazember biztos ismét tervez valamit!
- Tonynak igaza van – mondja Steve. – Egyelőre nincs több információnk annál, hogy elszökött... várnunk kell, míg ő nem lép.
- Ti most véditek? – kérdezi Natasha, ahogy Tonyra, majd a Kapitányra pillant.
- Nem védjük, de gondolkodj, ha még Heimdall sem találja, akkor mi mit tehetünk? – kérdezi Steve, Tonyban pedig eddig még soha nem érzett hála söpör végig a férfi iránt.
- Kár ezen vitatkozik – előzi meg Fury a kirobbanni készülő veszekedést. – Sokkal jobban oda kell figyelnünk, csak ezt akartam mondani.
- Hát... ezt megbeszélhettük volna telefonon is – mormolja Tony, majd még vár pár pillanatot, hogy ne tűnjön menekülésnek, és megindul Bruce után a kijárat felé.
- Natasha mondta, hogy ismét a páncéloddal foglalkozol – mondja a férfi, mikor a másik utoléri.
- Valóban – bólint Tony szűkszavúan, majd még hozzá tesz valamit, mert szükségesnek érzi. – Sosem árt a karbantartás, és kikapcsol.
- Vannak még rémálmaid? – kérdezi Bruce.
- Nincsenek, vagyis egyre kevesebb – feleli Tony, hisz tudja, miről beszél a barátja. Hónapokon keresztül képtelen volt rendesen aludni, mert minduntalan átélte Loki támadását és azt, hogy egy teljesen másik világban zuhan a semmi felé. Ezekkel már valóban ritkán álmodik, mostanában egészen más gyötri, amiről nem akar beszámolni senkinek.
- Ez megnyugtató – biccent Bruce egy halvány mosollyal, majd búcsúzásra fogja a dolgot, aminek Tony nagyon örül. Alig várja, hogy ismét otthon legyen, ám a visszaút egy örökkévalóságnak tűnik. És nem kecsegtet semmi jóval.
A nappali üres, mikor felér az emeletre.
- Loki? Megjöttem! – kiáltja feszülten. A rossz érzés, mely egész idő alatt gyötörte most elviselhetetlennek tűnik.
- Uram – kezdené J.A.R.V.I.S., de Tony nem hagyja, hogy beszéljen, nem is figyel rá.
- Loki! Hol vagy? – kiáltja ismét, ahogy sietős léptekkel beront a férfi szobájába, majd a sajátjába és végül a fürdőbe. – Loki! J.A.R.V.I.S., hol van Loki?
- Uram, Loki nem tartózkodik az épületben.
- Mi az, hogy nincs itt? Mondtam, hogy ne engedd el!
A pánik néhány másodperc alatt teljesen úrrá lesz rajta, s még akkor is keresi, mikor J.A.R.V.I.S. tisztán érthetően tudtára adja, hogy a férfi valóban nincs a Toronyban. Retteg attól, hogy a férfi kiment az utcára. Így bármikor megtalálhatják, ami ebben a helyzetben egyáltalán nem szerencsés. Bármi történhet vele.
- Nem engedtem, Mr. Stark, de a világok közötti utazást még én sem vagyok képes megakadályozni – közli J.A.R.V.I.S. – Viszont hagyott egy üzenetet magának, azt mondta, szóljak, hogy a bárpulton hagyta.
Tonyn határozott szédülés és rosszul lét lesz úrrá, mikor felfogja a történteket. A lábai folyton össze akarnak csuklani, ahogy az említett levélhez siet, mely valóban ott várja a bárpulton. Csak egy apró cetli két szóval, ami mindent elárul;
Emlékszem. Sajnálom.

7 megjegyzés:

  1. Istenem... (vagy Lokim...)
    Földrajzra kéne tanulnom, de jelenleg nem érdekel! :)
    Egyszerre imádlak a csodálatos írásaid és fogalmazásod és ötleteid miatt, másrészről pedig utállak, mert ezt nem folytatod, csak így abbahagyod, és aztán majd én gondoljak ki magamnak valamit?!?!
    Bocsánat, de az érzelmeimmel játszol... :'( Nem baj, erős lány vagyok, most pedig megyek sírni (Csak pár könnycsepp, tényleg)
    Nagyon jó lett, és figyelembe se vedd amit feljebb írtam! Csak így tovább!!! :D <3
    Pusszancs, Kami :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ha őszinte akarok lenni, lesz majd egy harmadik része, de az amolyan "lehet ennek a folytatása, de lehet külön történet is"-dolog lesz, viszont egyelőre kicsit rá akarok erősíteni a könnyedebb, fluff történetekre ennyi angst után. Lassan kezd bűntudatom lenni, amiért folyton szomorú történeteket hozok, szóval egyensúlyoznom kell a dolgot. :D
      Köszönöm, hogy írtál! :)
      Xoxo.Bri.

      Törlés
  2. Jahajj, micsoda függővég! Mi lesz velem a folytatásig? :D Nagyon aranyosak voltak ezek ketten, jó lenne, ha a felvilágosult Loki sem fordulna Tony ellen, bár erre van némi remény a levélke miatt. Alig várom a következőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Hát a folytatása kicsit odébb lesz, mint ahogy az előző komment alatt is írtam, most kicsit fluffokat akarok hozni, mert tényleg lassan rosszul érzem magam, amiért csak szomorú történeteket hozok. :D
      Köszönöm, hogy írtál! :D
      Xoxo.Bri.

      Törlés
  3. Nyahhjj, elolvadtam. Nagyon aranyos lett :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :D Örülök, hogy tetszett. :D

      Törlés
  4. Nyahhj, elolvadtam, nagyon aranyos :3

    VálaszTörlés