2016. április 21., csütörtök

Önvédelem

Nagron AU. Agron önvédelemre oktatja Nasirt.

ÖNVÉDELEM

Az egész ott kezdődött - vagy ott bukott el -, hogy Nasir sosem volt jó semmilyen sportágban. A kosárhoz nem volt elég magas, ráadásul sosem tudta eltalálni még csak a palánkot sem, a focihoz lassú volt és nem is szeretett futkározni a labda után, aztán persze ott volt még a lacrosse, de ott sem aratott túl nagy sikert. Valószínűleg ez lehetett a fő oka annak, hogy sosem tartozott a népszerűek közé. Ez még nem is lett volna probléma, hiszen meg volt a maga baráti köre, nem vágyott többre. Vagyis de, mondjuk arra, hogy ne piszkálják az iskolában. Kezdetnek mondjuk azzal is beérte volna, ha nem lökdösik és zárják be a vécéfülkébe. Igen, határozottan elégedett lett volna az életével, ha nem keserítik meg a hétköznapjait. Szóval beiratkozott önvédelmi órákra, ami először nevetségesen hangozhat, mert az a legfőbb tulajdonsága, hogy még a légynek sem tud ártani, de be kell látnia, hogy olykor drasztikus lépéseket kell tennie, ha változást akar az életében.
Szóval ez az oka annak, hogy ott áll egy csomó idegen között és nem bírja levenni a szemeit az oktatóról -, ami eleinte nem is fura, hiszen ha már kifizette ez az egész őrültséget, akkor illik figyelnie -, aztán Agron -, mert így hívják - sem róla. A férfi mindvégig mosolyog, de ajkai görbületében, mintha fölényesség és dominancia keveredne. Még csak a látszatát sem akarja megadni annak, hogy nincs tudatában saját magával, elvégre egyértelmű, Nasir már az első pillanatban látja rajta; bárkit képes lenne beleépíteni a földbe. Nasir pedig képtelen eldönteni, hogy elborzasztja vagy inkább felizgatja-e ez a tény.

Az az első gondolata, hogy mindene fáj. Tényleg mindene. A feje lüktet, a nyaka meghúzódott, mikor elesett, arra sem merne mérget venni, hogy nem tört el az egyik bordája, a térde pedig vérzik. Legszívesebben elsüllyedne szégyenében, amiért ennyire lejáratta magát már az első órán, de ezt a képességét még nem fejlesztette ki. Sajnos. Csak annyit tehet, hogy megpróbál láthatatlanná válni, miközben átveszi a ruháját, és minél előbb kiiszkol az öltözőből. Alig várja, hogy haza érjen és beessen az ágyba. Teljesen biztos benne, hogy másnap reggelig nem kel fel.
- Nasir? – szólítja meg valaki, mikor kiér az apró helyiségből.
- Én vagyok – feleli bizonytalanul, ahogy a hang irányába fordul. Agron közeledik felé magabiztos léptekkel, ami miatt Nasirnak csak az jut eszébe, mennyit szerencsétlenkedett, s tényleg azért kezd imádkozni, hogy elnyelje a föld. Most. Pont most.
- Jól vagy? – kérdezi a férfi, mikor elé ér. – Nem akartam ennyire durva lenni.
- Túlélem – mormolja Nasir kissé sértetten. Tudja jól, hogy nagy valószínűséggel leszerepelt mindenki előtt, de ezt nem kell nyíltan hangoztatni.
- Arra gondoltam, hogy maradhatnál gyakorolni – folytatja Agron, mikor rájön, hogy nem egészen úgy hangoztak szavai, mint ahogyan ő azt szerette volna. – Azt hiszem, szükséged lenne rá.
- Hát... – mormolja Nasir, még mindig nem tudja eldönteni, hogy a férfi valóban segíteni akar neki vagy csak szimplán megalázza.
- És természetesen nem kell fizetned érte, barátként ajánlom fel – teszi hozza sietve, hátha ezzel könnyebben maga felé billenti a mérleget.
- De miért? – kérdezi a fiú gyanakodva, tényleg nem érti a másik indítékait.
- Az előbb védekeztél, és saját magadban tettél kárt, nem akarlak hullazsákban látni, mert soha nem hagyna nyugodni a gondolat, hogy nem tanítottalak meg rendesen – feleli Agron kissé túl nyersen, mert Nasir teljesen elvörösödik, de legalább rábólint a dologra.

- Tedd szét a lábad!
- Micsoda?!
- Tedd szét a lábad, különben elesel!

- Ne mocorogj ennyit, csak kifárasztod saját magad!
- Akkor mit csináljak?!
- Először is higgadj le.
- Rendben, és utána?
- Rakd be a lábad az enyém közé, aztán húzd ki!
- Fogalmazz pontosabban!
- Gáncsolj ki! Gáncsolj már ki!

- Gyerünk! Gyorsabban, ha így folytatod, elalszom!

- Erősebben, adj bele mindent!

- Ne-nem kapok levegőt!
- Hoppá, ne haragudj!

- Szállj le rólam, begörcsölt a lábam! A lábam!
- Jesszusom, Nasir, neked mennyi bajod van!

- Meg ne merj mozdulni, különben megöllek!
- Ne felejtsd el, hogy már meg tudom védeni magam!
- Ellenem, kisember?
- Próbálkozni lehet.
- Végül is, azért vagyunk itt.

- Jobban csókolsz, mint elsőre hittem.
- Hé!

- Ha sikerül kigáncsolnod, kapsz egy csókot.
- Ha hagyod magad kigáncsolni, te kapsz két csókot.
- Ez nem ér! Elvonod a figyelmem!
- Nekem az a sanda gyanúm, hogy nagyon is figyelsz, csak nem arra, amire kellene.

- Holnap este átjöhetnél.
- Mármint aludjak nálad?
- Ja.
- É-és mit akarsz csinálni?
- Gyakorolni.
- Meg se kérdezem, hogy mit!
- Jófiú.

A tanfolyam néhány hét múlva véget ér, de Nasir még mindig rendszeres látogatója az edzőteremnek. Rutinná válik, hogy iskola után vagy oda megy vagy Agron lakására, aztán itt vagy ott, de megcsinálja a leckéjét - nagyjából.
Most épp az apró albérlet felé igyekszik. Agron valószínűleg már az ablakból figyeli, mert a kapu azonnal kinyílik, mikor megnyomja a megfelelő gombot.
- Mi történt veled? – kérdezi a férfi komoran, mikor Nasir felér a negyedikre, és ő már az ajtóban várja. A fiú alsó ajka felszakadt, a jobb szeme alatt pedig lilás folt éktelenkedik. – Ki tette ezt? – folytatja a kíváncsiskodást egyre türelmetlenebbül, miközben egyik kezével feljebb nyomja Nasir fejét, hogy a szemébe nézhessen. Hüvelykujjával óvatosan simít végig az apró hegen, s egyre értetlenebbül figyeli a másik büszke mosolygását. – Mi van?
- Látnod kellene a másikat! – feleli Nasir, még ki is húzza magát elégedettségében, amitől Agronban azonnal oldódik a feszültség.
- Én most egészen mást néznék meg – mormolja a férfi, miközben beljebb húzza a fiút, s magukra zárja a lakás ajtaját.

- Agron! Agron! Megint nem kapok levegőt!
- Hogy te mennyire finnyás vagy!
- Hogy az a....
- Au! Hé! Oké, ezt most megérdemeltem, beismerem, de ne felejtsd el, hogy most én vagyok fölényben!
- Mics...?! Lassabban! Hé! Te egy állat vagy!
- Mondd még egyszer, kisember!
- Seggfej!
- Ha már megint a seggnél tartunk...
- Menj a...aaaaa!
- Rendben! Jövök!

2 megjegyzés:

  1. Hahahaaa :D Hát jót vigyorogtam a sztorin, mit ne mondjak, állati cuki volt. Bár szerintem egy kicsit fura, hogy Nasir még iskolába jár, Agron pedig felnőtt, mármint tudod... Nem hangzik egészen egészségesnek, és ha amúgy nem tudnám, hogy ez egy AU és két gladiátorbébiről van szó, akkor nem hinném, hogy tetszene a dolog. De az ötlet nagyon tetszett, ez az önvédelem oktatás tényleg király, a páros meg hát arról ne is beszéljünk, mert meghalok a cukiságtól.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Azon nem is gondolkodtam, hogy a korkülönbség mennyi lehet köztük, így kicsit meglepett, hogy felhoztad, de akár úgy is felfogható, hogy mondjuk Nasir egyetemista és Agron is korabeli csak ő éppen nem iskolába jár, hanem már dolgozik. Mondjuk ez most pattan ki a fejemből, de az én képzeletemben egyáltalán nem volt köztük nagy korkülönbség. :D Érdekes, hogy néhány kifelejtett/kihagyott információ miatt mennyire másként élhet a dolog az író és az olvasó fejében. :D
      Mindenesetre örülök, hogy tetszett, örülök, hogy a tömérdek angstom után azért képes vagyok cukiságra is.:DD
      Xoxo.Bri.

      Törlés