2016. július 28., csütörtök

Első próbálkozás

Bosszúállók x Reader páros. E/2. Tonynak támad egy nagyszerű ötlete. Mind tudjuk, milyenek Tony ötletei. Csak egy szokásos reggel a Toronyban.
Magyarázat:
T/N = Te Neved
V/N = Vezeték Neved
ELSŐ PRÓBÁLKOZÁS


Épphogy hajnalodik, mikor egyik oldaladról a másikra fordulsz, és jobban magadra húzod a takarót. Félálomban érzed, hogy az egyik zoknid lecsúszott a lábadról, de nincs annyi erőd, hogy megkeresd. Nem is igazán érdekel. Az éjszakafolyamán összegubancolódott tincseid szanaszét terülnek a párnán, amit még inkább a fejed alá gyűrsz, és reménykedsz, hogy messze van még az ébresztőóra csörgése.
Nos, az ébresztőóra rikoltó ébresztése ugyan még messze van, de Tony Stark alig néhány méterre. A férfi egész éjszaka fenn volt, és a kudarcba fulladt bevetésen gondolkodott. A szeme alatti kialvatlan karikák és a székben való mocorgástól összegyűrődött póló csak arra utalhat, hogy a milliárdosnak nehéz estéje lehetett, ám ez most cseppet sem látszik rajta. Barna szemei izgatottan csillognak, ahogy megnyújtva lépteit az ajtód elé ér és mindenféle kopogás vagy figyelmeztetés nélkül beront az elsötétített helyiségbe. Figyelme azonnal az ágyra terelődik, ahogy közelebb ér hozzád, majd egy gyors mozdulattal lerántja a mintás takarót. A torkodból elégedetlen nyöszörgés szakad fel, ahogy próbálod visszahúzni az ágyneműt, de Tony erősebbnek bizonyul.
- Kelj fel! Dolgunk van! – utasít a zseni jókedvűen, de ez rajtad egyáltalán nem segít. Szemeidből akaratlanul is kiszökik néhány könnycsepp, ahogy próbálod nyitva tartani őket, de az álmosság minduntalan erőt vesz rajtad.
- Hagyjál – nyögöd rekedten. Takaró hiányában csak még inkább összehúzod magad.
- Gyerünk! Kelj fel! Fantasztikus ötletem van! – makacskodik Tony, majd mikor látja, hogy minden szava hasztalan, megragadja a zoknival fedett lábad és lehúz a párnáról.
- Az a fantasztikus ötlet biztos megvár! – nyafogod. – Tony! Eressz el! Esküszöm, hogy felmondok! Eressz már el! – folytatod a szinte már nevetséges fenyegetőzéseket, de a másik mintha meg se hallaná szavaid. Mire észbe kapsz már félig a földön vagy, a férfi pedig elégedetten vigyorog haragos arcodat látva.
- Na, most hogy fenn vagy, hozd rendbe magad, igyál egy kávét és gyere le a laborba!
- Utállak!
- Nem, nem utálsz, és egyenesen imádni fogsz, mikor megtudod az ötletem! – feleli Tony mindentudóan, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy végre felébredtél inkább magadra hagy, miközben te nyugodt szívvel folytatod a szidalmazását, a szüleire pedig csak azért nem térsz ki, mert Steve sok jót mesélt Howard Starkról.
Két hét múlva lesz fél éve, hogy a Bosszúállók tagja vagy, így volt időd kiismerni a többieket. Már meg sem lepődsz, mikor Brucet és Stevet a konyhában találod, hisz valamilyen, számodra teljesen hihetetlen módon szeretik korán kezdeni a napot.
- Jó reggelt – köszönnek mosolyogva, mire csak biccentesz és öntesz magadnak a még gőzölgő koffeinadagból. A szék hangosan megnyikordul a taposón, mikor szinte rávetődsz a párnázott ülésre.
Ahogy te is kiismerted őket a hónapok során, úgy ők is tudják, hogy a kora reggeli órákban fölösleges zavarniuk téged. Használhatatlan vagy, míg nem ébredsz fel teljesen, így nem sokat szólnak hozzád, te pedig csendben kortyolgatod a kávét, miközben azon tűnődsz, mi lehet olyan fantasztikus ötlet, amiért Tony képes volt hajnalok hajnalán felébreszteni.
A zseni már vár, mikor leérsz a laborba negyedóra múlva. Tony a számítógépei felé fordulva nyomkodja a kijelzőt, miközben egyik kezében egy bögrét szorongat. Csak akkor vesz észre, mikor a fotocellás ajtó becsukódik mögötted.
- Szóval? – kérdezed várakozóan. Még mindig haragszol rá történtek miatt.
- Reméltem, hogy nem alszol vissza – mondja mosolyogva. Ha nem ismernéd, meg sem mondanád, hogy valószínűleg több mint huszonnégy órája nem aludt. Annyira felvillanyozta a terve, hogy ez lassan rád is kezd rád ragadni, de továbbra is a sértődöttet játszod.
- Csak mondd már! – szólsz rá türelmetlenül, mire Tony továbbra is jókedvűen összecsapja a tenyerét és feláll eddigi ültéből, hogy jobban feléd fordulhasson.
- Azért nem tudtuk azokat a szemeteket elkapni, mert számítottak rám – mondja. – Tudták, hogy ott leszek, ahol ti is.
- Nem tartod furcsának, hogy minden gonosztevő téged utál a legjobban? – kérdezed gúnyosan, mire csak egy haragos pillantást kapsz válaszul.
- Viszont arra nem számítanak, hogy két Vasember lesz ott! – folytatja.
- És hogy lesz ott két Vasember? – kérdezed, bár már sejted, hogy mi lesz ebből az egészből.
- Te leszel a másik – mondja. – Az este kicsit átalakítottam a páncélt, hogy jó legyen rád, de senkinek ne tűnjön fel a változás, aki nem ismeri centiről centire a felépítését.
- Én? Miért? Miért nem szólsz J.A.R.V.I.S.-nak, hogy küldje ki az egyik páncélodat? – kérdezed kissé értetlenkedve. Nem egyszer fordult már elő, hogy Tony majdnem egy tucatnyi robotot hozott magával a bevetésekre, nem érted, ez most miért lenne másképp.
- Ultron óta kicsit korlátoztam a mozgásterüket – feleli nyugtalanabbul. – De nem ez a lényeg. Benne vagy?
- Ez az eddigi legrosszabb ötleted – mondod. – Persze, hogy benne vagyok! – teszed még hozzá lelkesebben. Noha még mindig haragszol Tonyra, de képtelen vagy leplezni, hogy határozottan tetszik a gondolat, hogy belebújj a férfi egyik híres páncéljába. Lássuk be, mindenki erre vágyik, még az is, aki tagadja.
- Ez a beszéd! – csapja össze a tenyerét Tony ismét. – Állj fel az emelvényre – utasít, majd a gépek felé fordulva megvárja, míg elhelyezkedsz és néhány paranccsal rád illeszti a pirosban és aranyban fénylő páncélzatot. Sosem voltál első bálozó, de biztos vagy benne, hogy ilyen érzés lehet felpróbálni azokat a fodros, díszes ruhákat. 
- Hé, ez sokkal kényelmesebb, mint hittem – mondod meglepetten, miközben mozogni kezdesz. A páncél tökéletesen illeszkedik minden porcikádra, és lássuk be, legyőzhetetlennek érzed magad. Most már érted, Tony miért olyan nagyképű.
- Biztos jó? Nem szorít vagy nem túl laza? – kérdezi.
- Nem – rázod meg a fejed. Úgy illegsz-billegsz Vasemberként, mintha valóban estélyiruha lenne rajtad, ami külső szemmel valószínűleg elég bugyutának tűnhet, mert a milliárdos akaratlanul is elmosolyodik a jeleneten. – Tökéletes.
- Rendben – bólint. – Akkor mondjuk... emelkedj el a földtől.
- Hogyan? – kérdezed értetlenül. – Biztos, hogy ezzel kellene kezdenünk?
- Néha először futni kell, hogy járni tudj.
- Mr. Stark... – szólal meg J.A.R.V.I.S., de az említett nem engedi, hogy az egész épületet működtető mesterséges intelligencia befejezze szavait.
- Gyerünk, T/N! – biztat Tony. – Ne aggódj, a páncél tudni fogja, mit kell tennie.
Végül nem ellenkezel. Csak azt teszed, amit a férfitól látni szoktál. A föld felé fordítva kitárod a tenyered és hagyod, hogy az alkatrészek tegyék a dolgukat. És teszik is. Alig két méternyire ugyan, de felemelkedsz.
- Megmondtam! – mormolja Tony elégedetten.
- Hát ez szuper! – nevetsz. El is felejted, hogy alig múlt hét óra, neked pedig nem a legkellemesebb ébresztésben volt részed. Legalábbis pár pillanatig. A nevetésed hangos jajveszékelésbe csap át, mikor a plafon szemvillanás alatt egyre közelebb és közelebb kerül hozzád. Aztán már csak a csapódást hallod, ahogy a páncél áttöri magát a falon. – Tony? – kiáltasz fel rémülten. Idétlenül kalimpálsz a lábaiddal, mintha ez segítene bármin is, miközben karjaiddal a nem rég parkettázott földön támaszkodsz. Steve szobájában.
- Mi a...? – mormolja a szőke katona, mikor a hangos zajra kilép a fürdőszobába. – T/N?
- Oh, helló Steve – mormolod zavartan, mikor akaratlanul is végig méred a férfit. Csak egy törölköző takarja a derekát, amitől sikerül mindkettőtöknek zavarba jönni. – Öhm, futni voltál? – kérdezed.
Steve néhány pillanatig nem tud mit kezdeni a látvánnyal, hogy Tony páncéljába bújva csak deréktól felfele látszol ki a földből. A másik feled még mindig a laborban lóg. Szó szerint.
- Azt hiszem beszorultam – mondod, mikor a Kapitány továbbra sem reagál. – Nem segítenétek?
- Ne aggódjon, Ms. V/N, Mr. Stark is hasonlóan járt az első próbálkozása alkalmával – szólal meg J.A.R.V.I.S., amitől némiképp jobban érzed magad.
- Ugye van róla videó? – kérdezed reménykedve, de válasz nem érkezik, mert a gép hangját Steve haragos kiáltása szakítja meg, mikor végre felocsúdik döbbenetéből.
- STARK!

6 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszett - tipikus mormota vagyok reggelente, így még passzolt is a legtöbb szélyiségjegy ^^
    Szóval én kérek még ;)
    Babu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Örülök, hogy tetszett, és átérzem a mormota létet. Nem is értem azokat, akik képesek reggelente "normálisak" lenni. :D
      Köszönöm, hogy írtál.
      Xoxo.Bri.

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon tetszik ez az egész ötlet, hogy ezt a külföldi readerxvalaki stílust behozod, még senkinél se láttam ilyet. És őszintén megvallva, szeretem az ilyen történeteket, mert nagyszerűen kikapcsolnak.
    Nagyon jól elkaptad Tony stílusát, a végén pedig csak nevetni tudtam, amikor elképzeltem, hogy valóban létezik egy olyan videó Tony ügyetlenkedéséről, és végül minden Bosszúálló azután kutat, Tony meg nem győzi rejtegetni. :)
    Köszönöm, hogy így feldobtad a napom ezzel az írásoddal! :)
    Puszi, Katherine

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jaj, nagyon örülök, hogy tetszik az ötlet! :) Én is rengeteg Reader ficet olvasok, és valóban nem láttam még ilyet magyar blogon, nagyon boldog vagyok, hogy azért van rá érdeklődés. Engem is nagyon kitudnak kapcsolni, részben ezért is gondoltam, hogy hozok ilyeneket. Hátha más is élvezi őket. :D
      Sajnos csak ismételgetni tudom magam, de annak is örülök, hogy sikerül hoznom Tony személyiségét, mindig jó ezt hallani.
      Én köszönöm, hogy írtál!
      Xoxo.Bri.

      Törlés
  3. Eszméletlen jó volt olvasni, folytatást kíván :)
    Puszi, Amber :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Amber!
      Örülök, hogy tetszett. Sajnos ennek nem lesz folytatása, legalábbis nem igazán terveztem, de lesznek még ilyen ReaderxValaki történetek. :)
      Xoxo.Bri.

      Törlés