2016. november 2., szerda

Bronzból

Bucky Amerika Kapitány szobránál (itt) ácsorog.

BRONZBÓL

A tavaszi jó idő miatt sokan vannak a parkban. Néhányan a fák zöldellő lombjai alatt húzzák meg magukat, míg mások pokrócokra telepedve élvezik a nap kellemes melegét. A közeli játszótéren gyerekek sikongatnak, a padokon anyukák cseverésznek, és szerelmes párok sétálgatnak a kikövezett, virágokkal szegélyezett ösvényeken. Minden olyan normálisnak és nyugodtnak tűnik, mintha nem járnának közöttük skandináv istenek, szuper katonák és önjelölt hősök.
”I'm just a kid from Brooklyn”
Ez nem volt régen ilyen. Bucky halványan emlékszik a régi időkre, mikor ő és Steve még nagyon fiatalok voltak. Újságkihordással, konyhai kisegítéssel próbálták fenntartani az apró albérletüket, ahol a felső szomszéd mindig trappolt, a mellettük lévőnek pedig nagyon hasfájós kisbabája született. Steve mindig aggódott értük. Megverette magát a fiatal nő férjével, mikor meghallotta, hogy részegen ordibál. A nő cserébe teát csinált neki, mikor a férfi végre elment. Így várták őt haza. Bucky persze utána tett róla, hogy az a két lábon járó füstkémény soha többé ne kerüljön se a barátja, se az asszony közelébe. Az egyik sikátorba húzta be, mikor haza fele tartott a moziból egy csinos, két évvel fiatalabb lánnyal. Már nem emlékszik a nevére, de ez nem is számít, a lány ott hagyta, mikor meglátta a monoklis szemét. Steve rakott rá jeget, miután hazaért és beszámolt neki a történtekről. Azt mondta, hogy a másik férfi sokkal rosszabbul néz ki, Steve pedig nem kételkedett ebben.
Hometown Pride
Egy kék baseball sapka van rajta, a haját a füle mögé tűrte. Le kellene vágnia, meg kellene borotválkoznia, de fél attól, mi nézne vissza rá. Nem akar találkozni régi önmagával, mintha tükörképe valóban képes lenne különálló életre kelni, és leszidni őt, elítélni és megvetni őt, azért, amiket tett. Amiket muszáj volt megtennie.
Est. 1941
A jó idő ellenére is sötétzöld kabát van rajta. A hátán érzi a napmelegét, miközben kezét a zsebébe csúsztatja. Ujjai közt tapint egy régi fényképet. Megfakult és gyűrött, de a lényeg még látszik rajta. Ő és Steve – másoknak Amerika Kapitány – mosolyog a fotón. Nem tudja, mit beszélhettek, csak arra emlékszik, hogy ha a szőke fiú körülötte volt, akkor mindig jó kedve volt.
Celebrating 75 Heroic Years
Szilveszter éjjele volt. Dupla randit beszélt meg két lánnyal, de Steve belázasodott. Sápadt volt és folyton köhögött, ő pedig nem volt hajlandó magára hagyni a barátját. Azt mondta neki, hogy csak azt bánja igazán, hogy Molly – mindig vörös rúzst viselt és a postánál dolgozott – nem ismerheti meg őt. Steve erre csak nevetett és a fejét rázta, aztán köhögött. Azt morogta az orra alatt, hogy minden lánynak az a vágya, hogy egy ilyen fiúval randizhasson, mint ő, hiszen milyen lány ne akarná otthon tölteni az estéket csak azért, mert a barátja folyton folyvást megbetegszik. Bucky nem tudott rá mit mondani, ő nem tudna jobb programot, mint a másikkal lenni. Inkább megfogott egy keze ügyébe akadó képregényt, és a másik arcára dobta, hogy elhallgattassa. Az ágyból nézték a tűzijátékot.
CAPTAIN AMERICA
A talapzat sorairól Amerika Kapitány mására terelődik a figyelme. A szobor egyik lábával egy szikla – szerű – darabon támaszkodik, jobb kezét ökölben tartja, míg másikkal a pajzsát fogja és az ég felé nyújtja. Olyan csillag van rajta, mint az ő karján. Nos, majdnem olyan. Steve hős lett – az is volt. Bucky pedig Tél Katona –, pedig hős volt. Legalábbis az akart lenni.
Hosszú ideig bámulja a bronz Amerika Kapitányt. Elképzeli, ahogy amaz életre kel. Majdnem fel nevet, mikor arra gondol, mit szólhatott Steve, mikor közölték vele, hogy szobor válik belőle Brooklynban. Bucky biztos benne, hogy szőke barátja udvariasan próbált ellenkezni, mert nem érezte, hogy kiérdemelte ezt a megtiszteltetést.
Testével jobban a másik felé fordul, de a tekintetét még mindig nem veszi lesz a szoborról.
”I'm just a kid from Brooklyn”
Hometown Pride
Est. 1941
Celebrating 75 Heroic Years
CAPTAIN AMERICA
Steve pár perce már ott áll mellette. Szürke melegítő felső van rajta, a kapucni eltakarja őt a kíváncsi szemek elől, de a másik egyszerűen tudja, hogy ő az.
- Élőben nagyobb fejed van – mondja Bucky. – Csakhogy tudd.

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Azt hiszem, hozzád még nem volt alkalmam írni, pedig te írtál már nekem, ejj.. de csak eljött ennek is az ideje. owo
    Szóval az egésznek volt egy olyan kis keserédes, nosztalgikus hangulata, talán eleve amiatt is, hogy Bucky egy emlékszobrot nézeget, úgy meg főleg, hogy régi emlékeket idéz fel. Van valami a szérum előtti Steve/Bucky-s jelenetekben, ami mindig olyan meghitt hatást ad a ficeknek, bár ezzel lehet egyedül vagyok :D Azért nagy kő esett le a szívemről, hogy vidám vége lett, az a megjegyzés kellett is oda, én jót nevettem rajta. Úgyhogy összességében nekem nagyon tetszett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hatalmas boldogság, hogy végül itt hagytad komment-lábnyomod a blogomon! :3 Annak pedig végképp örülök, hogy tetszett is, amit olvastál. :D
      Nem vagy egyedül vele, szerintem is van egyfajta meghitt érzete a szérum előtti időknek, mikor az olvasó és az adott történet írója bepillantást nyerhet a múltjukba, mikor akkor sem volt tökéletes minden, mégis annak tűnik, mert együtt vannak. "Even when I had nothing, I had Bucky." :')
      Bucky kis beszólását igazából az utolsó pillanatban találtam ki mondván, hogy annyi angstot írtam már velük, hogy nem lehet baj belőle, ha ennek a végét kicsit vidámabbra kanyarintom, és ezek szerint jól tettem. :D
      Köszönöm, hogy írtál! <3:3
      Xoxo.Bri.

      Törlés