2016. november 12., szombat

Lányregény • 1. Fejezet

Két részes Spideypool történet. Kellemes olvasást! 
 (Aki ismeri a képregényeket az tudja, hogy Deadpool fejében nagyon sok minden van.
Például hangok. A történetben a kapcsos zárójel egy közülük.)


LÁNYREGÉNY
{Nem}
Első Fejezet

Azt mondják, New Yorknak új hőse van.
{Tévednek.}

Égő házból mentett ki embereket, aztán kiugrott egy gyorsétterem kirakatán.
{Túl csípős volt a szósz.}
Fasírttal dobált meg egy vegetáriánus gyülekezetet, akik a rossz állattartás ellen tiltakoztak, noha végül kiengedte a jószágokat a szóban forgó farmról. Az utolsó tehenet a Central Park kellős közepén találták meg.
{A KFC munkatársai egyenesen felháborodtak, mikor felajánlottuk nekik a foltos négypatájút.}
Segített egy macskának, mikor az fenn ragadt a fán. Felrakta mellé a gazdáját.
{A cirmos örült, a néni és a tűzoltók nem. Kit érdekelnek?}

Talán túlzás azt mondani, hogy hős. Inkább csak Deadpool.
{Deadpool Kapitány.}
Csak Deadpool.
{A Csodálatos Deadpool.}
CSAK Deadpool.

Peter Parker már hónapok óta a nyomában van. Persze nem azért, mert nincs jobb dolga – tanulni, meggyőződni arról, hogy Tony Stark és a nénikéje között nincs semmi és szuperhősködni –, hanem mert ez a munkája. Képességeinek hála ő az egyetlen, aki normális fotókat tud készíteni a minden bizonnyal őrült férfiról, aki képtelen befogni a száját, még akkor se, ha eszik. Undorító kép lett belőle. Címlapra való.
New York nagyszájú hőse egy disznó
- Deadpool? Már megint? – fakad ki, mikor belép főnöke irodájába. – Mi van a többiekkel? A Bosszúállók? A Fantasztikus Négyes? Pókember?
- Bolond vagy, fiú? Az emberek Deadpoolra kíváncsiak, hát adjuk meg nekik, amit akarnak! – feleli Mr. Jameson, miközben hátra dől a székében. A rugók nyikorogva adják meg magukat a súlyának. – Különben is, ha nem tetszik, kereshetek mást is a helyedre – teszi még hozzá némi éllel a hangjában. Figyelme már vissza is terelődik az előtte elterülő újságlapokra, Peter pedig tanácstalan morgolódással hagyja el a szivarfüstben gomolygó irodát.
Mindketten tudják, hogy a férfi csak blöfföl. Nem találna senkit, aki ilyen sokáig képes lenne elviselni a személyiségét, s pláne nincs még egy olyan, aki jó képeket tudna készíteni Deadpoolról, ám azt is tudják, hogy Peter nem meri kockáztatni az állását. Szóval annyiban hagyja a dolgot, mint mindig.
Magához veszi a hátitáskáját, hogy ismét az őrült férfi nyomába szegődjön. Az internetes híroldalak percenként tudósítanak Colossus és Deadpool közötti konfliktusról, így Peternek nem esik nehezére megtalálni őket. Pár percig csak bóklászik a tömegben, próbálja kideríteni a beszélgetésekből, hogy mi is történhetett a két férfi között, ami idáig vezetett, majd megunva a lézengést felmászik az egyik épület tetejére, mikor meggyőződik róla, hogy senki sem figyeli.
Próbál arra koncentrálni, miről beszélhet a két férfi a szomszéd háztetőn, de nem érti őket. Na nem azért, mert nem hallja őket, egyszerűen csak nincs értelme a beszélgetésüknek. Persze ezen nem is kellene meglepődnie, Wade Wilson az egyetlen, aki képes ostobábbnál ostobább dolgokról fecsegni, miközben kilyukad a tüdeje.
- Végeztünk is, nagyfiú? – kérdezi nehezen lélegezve. Alig látszik ki a betonból, amibe Colossus belepasszírozta pár másodperce. – Jól van. Add át üdvözletem öreg barátomnak, Logannek.
- Nekem azt mondta, nem vagytok barátok – ellenkezik kissé értetlenül a másik, ahogy a válla fölött visszanéz Deadpoolra.
{Mindenki ezt mondja.}
- A kis mókagyáros – hörgi válaszul Wade, majd inkább elájul a szervezetében felmerülő oxigénhiány miatt.
A tömeg lassan feloszlik, Colossus eltűnik, Deadpool pedig kipiheni magát; a tüdejét, az azt átszúró bordáit, felszakadt bőrét.
Peter vele marad, de persze csak tisztes távolságban, az egyik kémény takarásában. Kíváncsi, hogy a másiknak mennyi idejébe telik meggyógyulni, meg aztán úgyis három perce lekéste a metrót, ami hazavinné, szóval van felesleges háromnegyed órája a következőig. Ő pedig egy lúzer, mert hát nincs ennél jobb programja. Tényleg el kellene gondolkodnia a társasági életén.
Deadpool egy kis idő után elkezd mocorogni, mintha motyogna is valamit.
{Rég aludtunk ilyen jót, ezt be kell látnod.}
- Fogd be!
A fiatalabbik inkább úgy dönt, hogy távozik, mielőtt Wade teljesen magához tér, szóval mikor ismét megbizonyosodik róla, hogy senki sem látja egy konténer tetején landol, majd le is fordul a megfelelő utcába, ami az egyik aluljáró felé irányítja.
- Hé! – kiáltja el magát valaki. Először fel sem tűnik Peternek, csak akkor, mikor a hang gazdája kirángatja a tömeg sodrásából. – Oh! – nyögi Wade, mikor az utolsó pillanatban elkapja Peter felé lendülő öklét. – Szép!
- Mit akarsz? – kérdezi a fiú kicsit még mindig zaklatottan, próbál nem azzal foglalkozni, hogy néhányan feléjük fordulnak.
- Nem szép dolog segítségnyújtás nélkül ott hagyni valakit, akinek darabokban vannak a csontjai.
Deadpool nem tűnik haragosnak, sőt meglepően jókedvű ahhoz képest, hogy nem rég nőtt vissza a tüdeje.
- Nem vagyok orvos – mormolja Peter kelletlenül, noha inkább magára haragszik. Tényleg azt hitte, hogy a másik nem vette észre.
- És akrobata? Úgy értem, haver, elég komoly mutatvány volt, ahogy lejöttél az épületről.
- Sokat tornáztam gyerekkoromban – vág vissza Peter. Szeretne minél előbb eltűnni, de Wade makacsul elállja az útját. – Mit akarsz? – kérdezi ismét.
- Csak ne te legyél felháborodva, elvégre nem én követlek téged hetek óta, hanem fordítva.
- Ez a munkám! – sziszegi felháborodottan a fiú.
- Te kis perverz!
- Én nem...
- Különben is, már beszélni akartam veled a múltkori cikkről! New York nagyszájú hőse egy disznó! HŐSE?!
Peternek nem kellene meglepődnie azon, hogy a másik nem a disznón akad ki, mégis megteszi.
- Nem én találom ki a címeket, még csak a cikkeket sem én írom – feleli.
- Pedig lenne néhány ötletem!
{A Csodálatos Deadpool.}
- Fordulj velük a főnökömhöz – mondja, de azonnal meg is bánja, nem lenne szerencsés, ha Deadpool összefutna Mr. Jamesonnal. – Tudod mit? Ne tedd!
- Hogy fér be egy ilyen kicsi testbe ilyen sok feszültség? – kérdezi kíváncsian Wade, ahogy összefonja mellkasa előtt a karjait, és kicsit közelebb hajol Peterhez, mintha tényleg a termetét vizsgálgatná.
- Mennem kell – morogja Peter. – A soha viszont nem látásra, Wilson!
- Hé! Honnan tudod a nevem?
- Mindenki tudja, ki vagy valójában.
- És te ki vagy valójában?
- Hmhm, miről beszélsz? – kérdezi Peter rémülten, hiszen azonnal Pókemberre gondol. Talán Deadpool rájött? Ilyen hamar? De mi árulhatta el?
- Hát mi a neved? Vagy hívjalak méregzsáknak?
- Peter – sóhajtja a fiú. – Peter Parker a nevem.
- Petey! – kiált fel lelkesen a férfi, mire megint minden figyelem rájuk terelődik. Az említettnek más sem hiányzik csakhogy címlapra kerüljön Deadpoollal, szóval tényleg igyekszik sietősre fogni a dolgot.
- Peter! – javítja ki a férfit, majd végre utat tör magának.
- Gondolom majd még látjuk egymást! – kiált utána Wade továbbra is jókedvűen. Nem néz hátra, de tudja, hogy a férfi integet utána, ő pedig fülig vörösödik, miközben mindenki kettejüket bámulja.

Peter nem utálja Deadpoolt, egyáltalán nem erről van szó. A férfi számtalanszor mentette meg Pókembert, ráadásul jó társaságnak is mondható, ha nem saját magával vitatkozik, illetve nem akkor támad kedve beszélgetni a tehetségkutatókról, mikor lőnek rájuk. Unalmas estéken, mikor nem fenyegeti veszély a várost még normálisak is tudnak lenni egymással. Egy ilyen estén tudta meg azt is, hogy Wade fejében sok-sok minden és mindenki van. Például az a folytonos hang, aki valószínűleg az ostobaságokért felelős, noha Wadet egyedül sem kell félteni, ha hülyeségekről van szó.
- Spidey! – rikkantja el magát az emlegetett szamár.
Pókember a lábát lógatva figyeli a város sosem múló fényeit, míg a másik meg nem zavarja.
- Már azt hittem nem jössz – feleli Pókember, ahogy pár pillanatra Deadpoolra néz, majd vissza le a városra. Mindig itt találkoznak, mikor már nincs más dolguk. Egyikük sem tudja, mióta alakult ez így ki.
{Hat hónapja, két hete, három napja és tizenkét órája, negyvenhét perce és huszonhét másodperce, de ki számolja? Huszonkilenc másodperce.}
- Ugyan Spidey, ne becsüld le magad, mindig téged választalak – hízeleg Wade, mire a fiatalabbik csak szemet forgat, noha ezt nem látni az arcát takaró maszk miatt. Deadpool azért tudja, és vigyorog, s bár ezt sem látni, de Pókember tudja.
{Harminchárom másodperce.}
- Pool! – szól rá Pókember. A mai találkozásuk után igazán nincs kedve még több Deadpoolhoz.
- Uhuhuh, neked már csak Pool? Akár hívhatsz apucinak is, én egyáltalán nem bánom.
{A csodálatos apuci.}
- Elég! – szól rá ismét Pókember, mire a férfi úgy tűnik kicsit észreveszi magát.
- Mi történt? – kérdezi. – Zöld Goblin? Kaméleon?
- Deadpool.
{A Csodálatos.}
{A Fantasztikus.}
Csak. Deadpool.

7 megjegyzés:

  1. Szióó!
    Hát ez valami zseniális :D Nagyon megszerettem ezt a párost, most, ezzel a történettel. A humorod briliáns, simán lehetnél a Deadpool 2 társforgatókönyvírója. Petey meg cuki :3 Alig várom a következő részt *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! :'3
      Nagyon örülök, hogy tetszett, és sikerült hozzájárulnom, hogy megszeresd ezt a két dinkát. :D
      Hát tudván, hogy mindenki ott hagyja a film második részét ezer örömmel jelentkeznék segíteni a forgatókönyvhöz. :DD
      (még egyszer) Köszönöm, hogy írtál! <3
      Xoxo.Bri.

      Törlés
  2. Bwahahahhahaaaaaaa!!! Kanalazzatok-fel-izibe! (rögtön elolvastam ahogy felkerült, csak olyan kómás állapotban voltam még - igen délelőtt 10 11 körül-, hogy inkább csak most írok)
    Mer' biza hajajaj. Csak a cím láttán eszement vigyorgásba kezdtem. Aztán jött Pool (!) és a hangok a fejében, hát milyen rohadt tökéletes ez? És Peter, életem de kis muci megzabálom. Csirák. Krumpik. Gyökerek. Nem tudom, de meghalok értük! Hogy tudod ilyen elképesztően hozni a karakterüket és a viszonyulásukat bizonyos dolgokhoz (megköhömegymáshoz)? Na az örök rejtély számomra. Meghajlok előtted mester. A poénok pedig annyira könnyedek és természetesek voltak, hogy tátva maradt a szám. A stílusod egy az egyben Spideypoolra termett. Vagy egyszerűen genius (dzsíniüsz) vagy. Ühüm. Ja.
    ÉS KÉT RÉSZES! Ahahaaaa van Isten!
    Köszönöm! <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondtam már, mennyire imádlak?! Mondtam? Nem?! Nagy hiba! ImÁdLak! :'))
      Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett, hogy nem voltak erőltetettek a poénok és sikerült jól leírnom, hogy viszonyulnak egymáshoz és karakterhűek lettek. Mivel általában angstot írok kicsit furcsa hoznom Deadpool stílusát, de örülök, hogy természetesen árad belőlem a hülyeség. :"DD
      Én köszönöm! <3:3
      Xoxo.Bri.

      Törlés
  3. Szia!
    *örömkönnyeket hullat* Igen, köszönöm, Spideypool fic a magyar fandomban, pedig nincs is szülinapom. Mindegy, ami a lényeg, hogy nagyszerűen írod a karaktereket, nagyon tetszik a történeted, jók a poénok. Szép munka!
    Köszönöm, hogy olvashattam.
    Minden jót. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Annyira nagyon örülök, hogy jók a karakterek és a poénok, nagyon-nagyon féltem, hogy erőltetettek lesznek vagy OOC-k, de azért megnyugodtam a kommentjeiteket olvasva. :D
      Itt volt az ideje, hogy Spideypool a magyar fandomban is felbukkanjon, ráadásul, hogy még érdeklődés is van irántuk pláne öröm. :D
      Köszönöm, hogy írtál! <3
      Xoxo.Bri.

      Törlés
  4. Szia, engem most megvettél kilóra, nagyon jó az egész, könnyed és vicces főleg a kis belső hangok, egyből a Deadpool játéka ugrott be, amiből én anno megismertem és megszerettem a karaktert. És ha megbocsájtasz megyek még olvasgatni, mert csak most találtam ide és kíváncsi vagyok, mi jót találhatok még. :D További szép napot!

    VálaszTörlés