2016. november 21., hétfő

Lányregény • 2. Fejezet

Spideypool történet befejező része. Kicsit izgulok, hogy sikerült-e megtartanom a karakterüket és a humort. Mindenesetre kellemes olvasást! 

LÁNYREGÉNY
{Nem}
Második Fejezet

Peter ismét a főnöke irodája előtt ácsorog, egyik lábáról a másikra támaszkodik, miközben próbálja rávenni magát, hogy lenyomja a kilincset. Vállán az iskolatáskája súlya nehezedik, kezeiben pedig egy pendrive. Oda kellene adnia az új fényképeket, amiket minap készített Deadpoolról, de kiszűrődik a férfi morgós hangja, ahogy valakivel vitatkozik, és tudja, ha mos belép, ő sem ússza meg a fejmosást. Miért is? Mr. Jameson majd talál rá okot. Mindig talál.
Valaki biztatóan megérinti a vállát. A mindig mosolygós, külföldi hírekért felelős kollégája megy el mögötte, s villant rá egy részvéttel teli grimaszt, majd tovább is tipeg a vérvörös magassarkúban, hogy helyére rakja az eddig karjaiban szorongatott dossziékat. A fiú már épp felajánlaná segítségét, csakhogy elodázhassa főnökét, de aztán egy név üti meg a fülét, majd egy ismerős hang. A következő pillanatban az ajtó kicsapódik előtte, és a magas, vézna Mark iszkol ki a mindig füstös helységből. Sápadt bőre most a szokottnál is fehérebb, a halántékán pedig verejtékcseppek csorognak végig inge gallérjáig. Nem lehet tudni, hogy Mr. Jameson készítette e ki ennyire vagy Deadpool. Merthogy itt van.
{Itt vagyunk!}
- Igazán elfelejthetné ezt a hős címkézést! – panaszolja a vörös ruhás férfi. – Én sem mondom magára, hogy...
- Deadpool! – csattan fel Peter, ahogy belép az irodába.
- Ó, nahát! Petey! – rikkantja el magát Wade. – Hogy ityeg?
- Mit keresel te itt? – kérdezi továbbra is dühösen a fiú, bár koránt sem tűnik olyan haragosnak, mint Mr. Jameson. A férfi feje teljesen elvörösödik, még a szájából kilógó szivarról is elfeledkezik, ami egy kis idő múltán magától kihuny.
- Az én irodámban! – teszi hozzá a férfi. – Tűnjön el innét!
- Azt hittem, ha már velem van tele ez a nyamvadt újság, van jogom, hogy beleszóljak a megnevezésembe! – makacskodik Deadpool, s inkább visszafordul a férfihoz. – Egy csomó nagyszerű ötletem van!
- Nem képzeli, hogy majd... – kezdené Mr. Jameson, de szavai elakadnak, mikor Wade fenyegetően felé hajol, és egyik kezét a másik feje mellé támasztja a szék támláján, ami azon nyomban nyikorogni kezd.
- Na, ideje figyeljen maga...
- Deadpool! – szól rá ismét Peter, ahogy közelebb siet. Bármennyire is nem szereti a főnökét, azért nem akarja, hogy Wade bántsa.
- De...
- Nincs de!
- De Petey...!
- Tűnj el innen!
- Peteeeeey!
- A NEVEM PETER, ÉS MOST HÚZZ EL INNEN! – csattan fel Peter teljes türelmét elveszítve. Még Mr. Jameson is meghökken a fiú kifakadásától nem is beszélve az időközben ajtóhoz gyűlt munkatársairól, akik egészen idáig csendesnek és udvariasnak ismerték.
- Ahj!
{PPPPPEEEETTTTEEEYYYY!!!!!}
Az egész irodában néma csend lesz úrrá, ahogy arra várnak, mit fog csinálni Deadpool, de képtelenség elsiklani afelett a tény felett, hogy a férfi teljesen másképp viselkedik Peterrel. Míg az egyik pillanatban komolyan és fenyegetően csattan a hangja Mr. Jameson felé, addig a fiatal fiúnak szinte nyafogva könyörög.
- Ezt majd még megbeszéljük! – morogja sértődött gyerek módjára Wade, majd eleresztve Peter főnökének székét kiugrik az ablakon.
{Spidey kapj el!}
A teste hangosan puffan a betonon, és körülötte néhányan felsikítanak, mielőtt tovább sietnek.
Peter kicsit észhez tér. Az arca pírba borul, majd lerakja az eddig ujjai között szorongatott pendriveot, néhány pillanatig tanácstalanul dobol az asztalon, és végül kisiet az irodából.
- Bocsánat, bocsánat – ismételgeti, ahogy elhalad a továbbra is meredten ácsorgó munkatársai mellett.
Arra gondol, hogy holnap fizikából ír dolgozatot.

- Pszt!

- Pssssssssssszzzzztttt!
{Hahóóóó!}
Peter zavartan kapja fel a fejét az idegesítő hangra, majd meg is bánja mozdulatát, mikor a polc másik oldalán, a könyvek mögött megpillantja az ismerős, vörös maszkot.
- Jézusom! Te mit keresel itt? – sziszegi vissza. Haragos hangját próbálja a lehető leghalkabbra venni, nehogy magukra hívja a figyelmet.
A könyvtárban alig néhányan lézengenek, a könyvtárosnő az asztalánál tesz-vesz, míg mások távolabbi asztaloknál foglalatoskodnak a maguk dolgával. Csak Peter mászkál fel és alá már percek óta, hogy megtalálja a megfelelő kötetet, de ugye, aki keres, az talál. Hát ő Deadpoolt talál.
- Szépen mondva is elég haragosan váltunk el – mondja.
- És?
Peter nem érti, hogy ez Wadet miért érdekli ennyire. Egyszerre idegesíti és zavarba is hozza ez a tény.
- Nem szeretek rosszba lenni az új barátaimmal.
- Nem vagyunk barátok!
{Mert legjobb barátok vagyunk. Örökre. De persze, ha többet akarsz mi nem vagyunk ellene.}
- Most miért mondasz ilyet? – hisztizik az idősebbik. – Eddig olyan jól meg voltunk.
- Egyszer találkoztunk!
- És az milyen jól alakult! Nem mindenkinek engedem ám, hogy figyeljen, miközben gyógyulok. Tudod, egy lyukas tüdő nagyon intim dolog!
{Lássuk be, a következő lépcsőfok már csak a szex lehet.}
- Deadpool, tűnj el innen! Tanulnom kell, nincs időm a hülyeségeidre! – morogja továbbra is ellenségesen Peter, de azonnal meg is bánja a szavait. Noha Wade arcát maszk takarja, de tudja, hogy valami hihetetlen oknál fogva sikerül megbántania őt.
{...} 
Nevetséges! Deadpool sosem sértődik meg. Nem komolyan. És legfőképp nem rá. Nem Pókemberre.
- Tudod, azt megértem, hogy Pókembernek nincs ideje rám, dehogy még Peter Parker sem akar... – morogja feldúltan, majd választ sem várva ott hagyja a fiatal, teljesen lesokkolódott fiút.
{ }

Legalább két hét telt el azóta, hogy Deadpool sértetten tovaszáguldott a könyvtárban. Pókember azóta sem tudja, mit gondoljon. Először azt hitte, ez is csak egy gyerekes túlreagálása, amin néhány óra múlva túllendül, aztán újra zaklatni fogja vagy Pókembert vagy Petert, de nem így történt. Tizennégy napja nem hallott róla semmit. Nem kellene aggódnia érte, hiszen képtelenség, hogy Deadpoolnak komolyabb baja essen, de képtelen másra gondolni, miközben szokott helyükön ücsörög, és a város fényeit vizsgálja. Folyton folyvást csak várja, hogy a másik leüljön mellé vagy elrikkantsa magát a háta mögött, de ismét csalódnia kell. Szirénák harsannak fel két utcával arrébb, majd el is némulnak.
Persze amiatt is félhetne, hogy Deadpool tudja a titkát, hogy tudja, kicsoda ő civilben, de ez csak az első pár napban aggasztotta. Deadpool nem ilyen, őrült és gyerekes, de nem árulná őt el, ha bosszút akarna állni a viselkedése miatt. Ellopná a cuccait. A legrosszabb pillanatokban bukkanna fel. Vagy egyáltalán nem bukkan fel. De nem árulná el őt.
És emiatt még nagyobb bűntudata van.
Tény és való, Wade hihetetlenül könnyedén fel tudja idegesíteni a körülötte lévőket, sokat beszél és fölöslegesen, és nem lehet róla azt mondani, hogy hős vagy, hogy a szíve mélyén jó ember, mert ő a szíve mélyén is Deadpool, de jobban belegondolva Pókemberrel sosem csinált semmit. Persze, piszkálta és idegesítette, de fizikailag sosem bántotta, sosem szúrt úgy ki vele, hogy komoly gondja származott volna belőle. De cserébe mindig ott volt, ha bajba került, ha megsérült vagy nem bírta már erővel. Be nem állt a szája, megállás nélkül szexuális utalásokkal illette őt, de minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen.
- A fenébe! – morogja Pókember, majd feltápászkodva a háztető széléről kilövi az első hálót, ami Deadpool otthonához vezet.

A lakás, nos, a lakás Deadpool lakása. Koszos és rendetlen, mindenhol üres ételhordódobozok vannak és fegyverek. A ruhája ugyan gondosan fel van akasztva egy vállvára, ami a félig letört ajtajú szekrényen függ, de minden más a feje tetején áll. Pókember biztos benne, hogy May nénikéje szívrohammal vegyes agyvérzést kapna, ha az ő szobája festene így.
A nappaliból tévé zaja szűrődik be, valami ócska teleshop megy, majd tehetségkutató és egy kvíz, ahogy az idősebbik kapcsolgat a csatornák között. A képernyő fényén kívül az egész lakásban sötét van, a fiú csak azért tudja, hogy Deadpool a kanapén henyél, mert minden végtagja szét van vetve a karfán és a háttámlán.
- Khm – köszörüli meg a torkát zavartan. Meg is bánja, hogy így, mindenféle előrejelzés nélkül tört be a másikhoz, de Deadpool már felkapta rá a fejét. Majdnem leesik a kanapéról, mikor feltápászkodik.
Fekete mackónadrág van rajta és egy sötétzöld felső, ami nincs rendesen becipzározva.
Pókember most először látja őt maszk nélkül. Ez az idősebbiknek is eszébe juthat, mert először dühösnek, majd megalázottnak tűnik, ahogy felhajtja a kapucnit és próbál minél több részt eltakarni az arcából.
A bőre hegek és égési sérülések egyvelege, Pókember nem csodálkozik, hogy a másik sosem hagyja, hogy lefotózzák őt a maszkja nélkül. 
- Hetek óta nem adtál hírt magadról – kezd bele Pókember. – Azt hittem bajod esett.
{Hát nem édes???}
- Fogd be! – sziszegi Deadpool, majd azonnal magyarázkodni kezd, mikor meglátja Pókember meghátrálását. – Mármint nem te! Nem te!
- Én csak... sajnálom, oké? Nem kellene mindig olyan gonoszul viselkednem veled, és bocsánatot jöttem kérni.
Wade haragját, mintha elfújták volna. Vigyorogni kezd, mint egy kisgyerek, aki végre megkapta, amit akart, és a világ ismét olyan csodálatos hely, mint amilyennek hiszi. De hát ez Deadpool, emlékezteti magát Pókember. Ő ilyen, és most először őszintén örül ennek.
- Szóval azt mondod, hiányoztam?
{Naná!}
- Nem mondtam.
- Mondhatnád – szúrja közbe Wade, miközben alsó ajkát kicsit legörbíti.
- Rendben, jól van – emeli el megadóan a kezeit. – Hiányoztál, oké? Tényleg hiányoztál – ismétli kicsit nyugodtabban, mint akit ebben a pillanatban ér a felismerés.
{Mondtam!}
- Te is.
- Ezért nem hagysz békén soha?
Peter kérdésére nem érkezik válasz. Wade hol a tévét, hol a kopott szőnyeget tünteti ki figyelmével, a fiatal fiú pedig akaratlanul is elmosolyodik a maszk mögött. Tudja, hogy ez hamarosan megváltozik, mert a férfi hamarosan mondani fog valami hihetetlenül nagy ostobaságot, de most, ebben a pillanatban nem érti, miért haragudhat akár egy percig is az előtte ácsorgóra.
- Mit szólnál, ha csatlakoznék? – kérdezi végül. – A városban ma nyugalom van, senkinek nem tűnik fel, ha Pókember ma inkább tévézik.
- Felveszem a maszkom – bólint Deadpool még mindig kicsit zavartan.
Olyan hihetetlen így látni a férfit. Wade sosem szégyell semmit, bármit elmond magáról, még a legundorítóbb vagy zavarba ejtőbb dolgokat is, de most először látni rajta, hogy sebezhetően érzi magát. Most először áll teljes egészében Pókember előtt, mintha azt mondaná; ez vagyok én. Se több, se kevesebb. Elég?
- Ne fáradj vele – ellenkezik Pókember, még az útját is elállja. Ott állnak egymás előtt alig egy méterre, miközben ő maga is megválik a fejét takaró maszktól. Rövid, barna haja összekócolódik, és ezen az sem javít, hogy beletúr.
Pár pillanatig csak állnak, majd Peter megunva a tétlenkedést karon ragadja a másikat és leülteti magukat a kanapéra. Wade még mindig nem mond semmit, csak hagyja, hogy a fiatal fiú magával rángassa, majd lelökje az ülőalkalmatosságra.
- Téged nem zavar...? – kérdezi végül, ahogy az arcára mutat.
Peternek el kell ismernie, hogy nem Wade a legszebb látvány a világon, de hazudna, ha azt mondaná, hogy egy kicsit is zavarja.
- Nem – feleli egyszerűen, mindenféle magyarázkodás nélkül. Csak így. Egyszerűen. Nem.
Perceken keresztül mindketten a tévét figyelik. Deadpool ismét kényelembe helyezi magát, az egyik lábát a földön Peter felé nyújtja, míg jobb karjával a fejét támasztva a karfán könyököl. Mellette a fiú törökülésben fészkelődik.
- Honnan – kezdi. – Honnan tudtad, hogy én vagyok az?
- Ez nem egy ócska romcom – feleli Deadpool. – És nem is vagy Superman, hogy egy szemüveggel álcázni tudd magad. Felismertelek a hangodról.
Peter majdnem elsüllyed szégyenében, mikor rájön, hogy a hangjára nem is gondolt, de aztán egészen más foglalja le a figyelmét. 
- Ki az a Superman? – kérdezi.
Ő nem féltékeny. Egyáltalán. Dehogyis!
{Dehogynem!}
Csupán arról van szó, hogy ez a Superman...
{Csupán arról van szó, hogy Spidey féltékeny.}
Miért is lenne féltékeny, hiszen ő és Deadpool nem...
{Petey féltékeeeeeny!}
Szóval bárki is legyen ez a Superman minden joga meg van hozzá, hogy....
{FÉLTÉKENY, HA MONDOM!}
Deadpool nem válaszol, túl bonyolult lenne elmagyaráznia, hogy egy másik univerzum hőse, és valószínűleg Peter csak még őrültebbnek hinné, szóval azt teszi, ami neki a legkézenfekvőbb dolognak tűnik, hogy elhallgattassa a másikat. Néhány könnyed mozdulattal megragadja Peter karját, majd maga felé húzva addig makacskodik a megilletődött fiún, míg amaz nem hagyja magát, s fekszik a mellkasára.
- Ha nem veszed le a kezed a fenekemről, eltöröm az ujjaid!
Egyikük sem mozdul.

2 megjegyzés:

  1. BEMENT AZ ÚJSÁGHOZ REKLAMÁLNI! Meghalok! Röhögőgörcs gyanús pillanatok egyike volt, bevallom - mert sok volt belőle :"DD Imádom, hogy Deadpool köp a tipikus Hannah Montanát paróka nélkül nem ismerik meg szabályokra és egyből tudja, hogy Peter Pókember az egésznek ad egy nagyon komoly "Deadpool hangulatot" - A supermanes részről nem is beszélve! Hogy az milyen kurva zseniális volt te jó ég! Na mármint, hogy köhöm szépen megfogalmazva brillíroztál kedvesem. De tényleg. Igy még senki nem talált el karaktert senki. Főleg nem Wade-et. Őt nem lehet. És mégis. Hogy? HOGY? Meg olyan nagyon kedvem lett újra olvasni a képregényeket amikben együtt szerepeltek mert annyira olyan és ajj. Az egyetlen problémám, hogy nem olvashatom tovább:( Görgettem-görgettem és amikor így elfogyott azt hittem elsírom magam. Mert olyan kis pattogós az egész (és KIBASZOTT CUKI - na. felettébb aranyos) olvastatja magát.
    DE MÉR ILYEN KIS GOMBÓCKÁK?! Jaj cukortúladagolás ez a sztori. Legszívesebben még három oldalon írnám neked, hogy milyen ügyi vagy és hogy ez milyen eszméletlen lett és hogy úristen, de valahol le kell állnom. Ugye? Mert ha most nem teszem olvashatod hajnalig. Jaaahjj.
    A vége meg felteszi a pontot az i-re egyértelműen. (Meg az még ki maradt hogy imádom a Peteredet. Nem tudom. Csak úgy megölelgetném amilyen hülye)
    NA. Szóval köszönöm, hogy olvashattam. Totál bezsongtam tőle. :3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaaaaj, annyira örülööööök! :"333
      Azt se tudom, mire reagáljak, mert egyszerűen csak sikítok, hogy milyen szép kommentet hagytál itten nekem, és ahjjj! :"""3333
      Annyira féltem, hogy ez kicsit erőltetett lesz, de örülök, hogy sikerült hoznom valamilyen szintet, és nem teljesen elcsesznem Deadpool karakterét, és őszintén szóval imádtam írni a sok angst után.:"D
      Én köszönöm, hogy írtál meg hogy vagy, és imádlak! :"33
      Xoxo.Bri.

      Törlés